eastern-western sugar

Ma úgy éreztem, a sors meghallgatta azt a kívánságom, hogy édeset szeretnék már enni! A menzán az egyik választási lehetőség a répapalacsinta volt valami piros lekvárral. Hát persze, hogy azt ettem! Na, azért nem volt egy nagy tüzijáték...
Komolyan mondom, túróra vágyom: túrós tészta, túrógombóc, vargabéles, túrós táska, túrótorta, stb, stb. Az első gyanús dolog az volt, hogy a finn-magyar netes szótárban nem találtam finn megfelelőt a túróra...Muszáj volt utánanézni, mert itt nem divat, hogy ráírják a dobozra, hogy mi van benne. Így sikerült első nap margarin helyett sajtkrémet vennem (azóta is a hűtőben figyel). Ezért múlt héten fel akartam készülni a finn kajanevekből. Hát, túrót, azt nem találtam. De még nem adtam fel! Linda azt mondta, hogy van itt túró. Rendületlenül reménykedem:))) Lassan kezdem érezni, hogy azért hiányoznak az otthoni ételek. Tegnap el is kezdtem nézni a szakácskönyvet (azt az egyet, amit hoztam), és találtam benne jókat. De egy rakott krumpli anélkül is megy. Lehet, ezen a héten ez lesz a projekt.
Szerdán nagy Helia party lesz: Bling-Bling party sok csilámmal, sok bizsuval, és mindennel, ami belefér. Azt hiszem, azt megvizsgálom...
Ma elkapott a Zagar őrület...Hejj, a szép emlékek az Astoriáról meg a 13-as számról...