valentin nap kőrözöttel...

Még mindig nem szeretem a Valentin napot...Itt azért nem kerítenek neki akkora feneket, mint otthon...Nem láttam piros szívecskéket, meg rózsabokrokat...A Valentin bulit meg kihagytam.
Ha kedd, akkor kondi nap, másfél óra testépítés után jól megérdemelt Valentin vacsi volt nálunk, Kai főzött valami tonhalas-spagettiset, és elfogyasztottuk romantikusan...
Aztán jött a kőrözött. Holnap Világfalu nap lesz a suliban (Global Village Day), és a Kevin-féle órára nemzeti ételeket kell előkészíteni. Nem kellett bonyolultat választani, lehetőleg olyat kért, ami nem igényel melegítést...És nekem beugrott a kőrözött...Már vagy 15 éve nem ettem, mert nem is tartozik a kedvenceim közé, de ahogy rágondoltam, egyre jobban megkívántam. Tegnap bevásároltam hozzá, este skype-os segítséget kaptam Aputól, aki a világ legjobb kőrözöttjét készíti, és ma nekiálltam a műnek. Ahhoz képest, hogy a túró itt még mindig nem az igazi, egész jól sikerült, és hasonlít az emlékeimben élő ízre.
Miután megkentem vagy 40 (?) kis kenyeret vele, megkínáltam a lakótársakat. Hatalmas sikert arattam...A francia haverok odavoltak!! A lengyel lakótársam kérte, hogy minden nap csináljak ilyet. Most bent pihen a hűtőben egy tepsi szendvics, és várja, hogy holnap feltálalják a Global Village Day-en.
Egy dolgom van már csak, a Kevinnél megszerzendő 5 pontért meg kell írnom a kőrözött történetét, receptjét, és felrakni az óra honlapjára...