orientation...
Hazatértem az első kirándulásról...Ez volt az Orientation Weekend. A legjobban egy KHE-s bevonóhoz tudnám hasonlítani. Remekül éreztem magam. Tegnap reggel felkerekedtünk, és 40 perc buszút után megérkeztünk a finn természetbe. Mindenhol hatalmas fenyők, az erdő fehér, és világos...Egy kis úttörőházban volt a szállásunk, úttörőnyakkendők a falakon, kis függönnyel szeparált lakórészek háromemeletes ágyakkal.
Az első program egy kis bemutatkozás volt, majd 5-6 fős csapatokra osztottak minket. Az ebéd után a csapatoknak az erdőben kellett megtalálniuk a kérdéseket, és végigmenniük egy útvonalon. A lábnyomok a hóban segítettek. Miután válaszoltunk az összes kérdésre, visszamentünk a házba, és hamarosan következett a vacsi, amit a szervezők készítettek. Vacsi után elő kellett adni minden csapatnak egy kis darabot a megadott témákból, nagyon vicces volt. A szervezők tanítottak nekünk salmiaki-dalt, a salmiaki egy finn ital, mentolos kicsit, de rendkívül finom. A dalban mindig megemlítettek egy hónapot, és aki abban a hónapban született, az felállt, és megihatta a salmiakiját. Rengeteget énekeltünk. Olyan nótákat, amiket mindenki ismer. És ez a fantasztikus az egészben! Hogy ott voltunk hatvanan, és hiába más ország, más háttér, Unió meg nem Unió, ugyanazokat a zenéket hallgattuk, és mindenki tudja a szövegét, ugyanazokat a filmeket láttuk, ugyanazokat a poénokat ismerjük belőlük, és látszik, hogy egy generáció vagyunk...Szólt a Summer of '69, a Stand by me, a Losing my religion, és sok más dal...Hihetetlen volt!!
Aztán leszállt az este, és mentünk a szaunába, majd onnan egyenesen a befagyott tóba. Az egész tó hófehér volt a 30 centis hótól, és csak egy pár négyzetméteres lyukat tisztítottak meg a hótól, oda mentünk lehűlni a szauna után...Az egész testemet mintha tűvel szurkálták volna...Ezután visszamentünk a házba, szólt a zene, kis táncolás, beszélgetés, klikkesedés, de így volt ez jó!
Reggel 10-kor ébesztettek minket, elkészült a reggeli, ami hatalmas volt, aztán kitakarítottuk a házat, sétáltunk még az erdőben, és hazajöttünk a buszunkkal.
Az első program egy kis bemutatkozás volt, majd 5-6 fős csapatokra osztottak minket. Az ebéd után a csapatoknak az erdőben kellett megtalálniuk a kérdéseket, és végigmenniük egy útvonalon. A lábnyomok a hóban segítettek. Miután válaszoltunk az összes kérdésre, visszamentünk a házba, és hamarosan következett a vacsi, amit a szervezők készítettek. Vacsi után elő kellett adni minden csapatnak egy kis darabot a megadott témákból, nagyon vicces volt. A szervezők tanítottak nekünk salmiaki-dalt, a salmiaki egy finn ital, mentolos kicsit, de rendkívül finom. A dalban mindig megemlítettek egy hónapot, és aki abban a hónapban született, az felállt, és megihatta a salmiakiját. Rengeteget énekeltünk. Olyan nótákat, amiket mindenki ismer. És ez a fantasztikus az egészben! Hogy ott voltunk hatvanan, és hiába más ország, más háttér, Unió meg nem Unió, ugyanazokat a zenéket hallgattuk, és mindenki tudja a szövegét, ugyanazokat a filmeket láttuk, ugyanazokat a poénokat ismerjük belőlük, és látszik, hogy egy generáció vagyunk...Szólt a Summer of '69, a Stand by me, a Losing my religion, és sok más dal...Hihetetlen volt!!
Aztán leszállt az este, és mentünk a szaunába, majd onnan egyenesen a befagyott tóba. Az egész tó hófehér volt a 30 centis hótól, és csak egy pár négyzetméteres lyukat tisztítottak meg a hótól, oda mentünk lehűlni a szauna után...Az egész testemet mintha tűvel szurkálták volna...Ezután visszamentünk a házba, szólt a zene, kis táncolás, beszélgetés, klikkesedés, de így volt ez jó!
Reggel 10-kor ébesztettek minket, elkészült a reggeli, ami hatalmas volt, aztán kitakarítottuk a házat, sétáltunk még az erdőben, és hazajöttünk a buszunkkal.
0 Comments:
Megjegyzés küldése
<< Home