144 nappal később...

El sem hiszem...hogy pár óra múlva megint ott leszek, ahol életem legszebb időszakát töltöttem...Helsinki már vár rám! Mondjuk várhatna kicsit jobban is, hogy ne sírógörccsel kezdjem a napot, amikor meglátom az e-mailjeim között, hogy törölték a járatomat! Nem elég, hogy egyedül repülök, még nehezítik is a dolgomat. Na, de sebaj, a következő gép indul 12:35-kor, megpróbálom azt, hátha.
Már minden kész van, becsomagolva Kainak egy rakat édesség, egy szőrmés fülvédő, Anyu házi lekvárja, megy Gyöngyinek (akit még nem ismerek) egy pár cipő meg néhány CD, megy Mártinak egy merőkanál, meg megyek illetve mennék én is...
Kíváncsi vagyok milyen lesz újra ott...Nagyon várom már. Van egy csomó terv, hogy mit is fogok csinálni hétfőig, de egyelőre nem kiabálok el semmit.
Ha már megint Helsinki, akkor igyekszem majd a blogba is életet lehelni erre a pár napra, mindenkinek, aki szerette, szereti és remélhetőleg szeretni is fogja. Mindenesetre a kommentálás továbbra sem éles:)))