banderas...

Nos, annyira nem jó dolog bevallani magamnak, a blognak meg főképp nem, hogy csúnyán lóvá lettem téve. Egy kedves (?) barátom érezte szükségét a beszólogatásnak. Ma délután fény derült a kilétére, mert felhívott, és elmondta, hogy egy jó viccnek gondolta, de egyébként imád, meg minden. Picit úgy érzem, hogy hülyét csináltam magamból.
Köszönöm Nektek, hogy megvédtetek az álnokkal szemben. Egy jó dolog van az egészben, hogy legalább tudom, hogy nem egy utálóm írta, és azt is tudom, hogy több ilyen remélhetőleg nem lesz. Legközelebb már tudni fogom, hogy ki az, aki szereti a kétbetűs rövidítéseket, és aki babának szólít. Ha volt is valami sejtésem, azt is elhessegettem, mondván, hogy ő soha nem lenne képes ilyeneket írni rólam. Hát de...