nálam késő estig tart a vasárnap reggel...

Ismét vasárnap...A hét legnyugisabb napja. Semmi nincs nyitva, kevés ember van az utcán. Általában a vasárnapok a legnezebbek. Mert bennem van még a rutin, hogy ezen a napon együtt a család otthon, ebéd, miegymás. Na, de azért nem szomorkodunk, el lehet az időt ütni itt is.
Ma reggel például futni mentem, Helsinkiben először. Szikrázó napsütésre ébredtem, és nem akartam a szobámban tölteni a napot. Így reggeli után felkerekedtem, és a vonat vonalán elindultam futni. Volt rajtam két pulcsi, termoharisnya, és most először kabát nélkül léptem az utcára. Nagyon jó volt futni, körülöttem az erdő, néha elment mellettem egy vonat, teljes nyugalom, jing és jang.
Találtam egy tavat is, be volt fagyva, és az emberek mászkáltak rajta...Jó volt kint lenni a természetben. És azt szeretem Helsinkiben, hogy a természet nincs messze. Kis lakott terület, majd egy erdős rész, majd megint lakott terület...
Azt mondják, a sport alkalmas a feszültségek levezetésére. Namármost, akkor nekem ezen a héten vagy sok volt a feszültség, vagy nagyon szeretek sportolni (kondi, úszás, kosárlabda, futás). És hogy jobb lett-e? Fogjuk rá. A jó hírek mellett néha érkeznek aggasztók is Budapest környékéről. A legjobb, ha homokba dugom a fejem, és nem foglalkozom velük. Budapest most nagyon messze van, és megnyugtató a távolság, meg az, hogy az aggasztó dolgokkal szemben teljesen tehetetlen vagyok. Majd valahogy csak lesz!