zólyomiék helsinkiben...

A reptéren kezdődött örömkönnyekkel...Már vagy 20 perce leszállt a gép Budapestről, és Anyuék még sehol. Gyomorgörcs, aggódás, idegesség (vajon jó helyen vagyok, biztos innen jönnek?). Aztán megláttam őket. 2 hónap nagyon hosszú volt, és hihetetlen jó érzés volt újra megölelni őket. És onnantól következett 2 és fél nap felejthetetlen élmény, egy tökéletes látogatás sok-sok mókával, nevetéssel, ajándékokkal. Most újra fel vagyok szerelve mindenféle otthoni jó dologgal: almáspite, túróspite, még 3 másik sütemény, tekila, martini, pezsgő, dzseki, miniszoknya, sportcipő, füzetek, toll, sajt, túró, rétesliszt, rengeteg szósz, fagyasztott rántott hús, cigi, stb.
Pénteken tökéletes napsütéses jó idő volt, nagyot kirándultunk Suomenlinna szigetére hajóval, a városban hatalmas sétát tettünk, kávéztunk, pizzáztunk, Jóban rosszbant néztünk a laptopon.
Szombatra kicsit borúsabb lett az idő, úgyhogy megmutattam a kereskedelmi egységeket, bevásárlóközpontokat, H&M-et, és a kilátást egy szálloda 12. emeletéről (kizárólag lépcsővel). Vacsira elmentünk kebabot enni, aztán meg egy ír kiskocsmába, aminek hatalmas hangulata volt. Ott már nagyon búcsúeste-fíling volt rajtunk, mert jó volt ez a két nap együtt, csak kevés.
A ma reggeli búcsúzás a reptéren meg legalább annyira fájdalmas volt, mint amikor eljöttem, ugyanaz az érzés, mint 2 hónapja Ferihegyen, hogy lassítanám az időt, mert tudom, hogy 8:25-kor be kell szállni, de még van 10 perc, aztán már csak 5, és aztán bármi is van, de muszáj elköszönni, és jönnek az utolsó-utolsó ölelések és puszik. Nagyon nehéz volt eljönni a reptérről. És hazatérve is azt éreztem, hogy üres és túl csendes a szobám nélkülük. Most kicsit átadom magamat az önsajnálatnak.
A lényeg az, hogy itt voltak, és nagyon jól éreztük magunkat, csak most nehéz belegondolni, hogy legközelebb majd május végén Budapesten találkozom a családommal, akik azért a legjobban hiányoznak. De nem panaszkodom, imádom Helsinkit, imádok cserediák lenni, mert nagyon jó móka, csak kaptam egy szeletkét az otthonból, és most akarnám az egészet!

(nagyon jó volt, hogy itt voltatok, és láttátok, amit én látok nap mint nap, ezt a gyönyörű várost, meg a szobámat, és nagyon sajnálom, hogy már nem kell visszaszámolnom...hiányozni fogtok!)