helsinki tegnap és ma...

A cím nem azért lett tegnap és ma, mert le szeretném írni az elmúlt két napomat, hanem mert az élet itt is változik, és már napok óta motoszkál bennem, hogy leírjam, mi lett más januárhoz képest. Először is hosszabbak a nappalok, és reggel hattól este hétig világos van. Az, hogy melegebb lenne, nem egyértelmű, mert csúnyán 0 alatt vagyunk még mindig, de sokat süt a nap, és ettől jókedvre derül mindenki. A zsizsegés és a tavasz benne van a levegőben, még akkor is, ha ez a hőmérőn nem mindig látszik.
Kevesebbet járunk szórakozóhelyekre, mindenki megunta a Candyshopot, meg a Sean Pault, úgyhogy mostanában rengetegszer a közös főzés és együtt vacsorázás az esti program. Mint például ma is. A csapat nagyon együtt van, kialakult, hogy ki kit szeret jobban, ki kivel vacsizik, nekem is megvan a kis társaságom.
Az itteni életemben több a sport, számomra is érthetetlen módon, mert sosem voltam az a tornász fajta, és a tesiórákat is legjobban a kispadról szerettem nézni, már amikor ilyenre lehetőségem volt. Több a közös program, és ezért többször alakul úgy, hogy "nincs a gépnél" jelzést ad az msnem. Megszűntek a hajnalig tartó csetek vele, és több a cserediák partner, akikkel megtárgyaljuk a nap és az éjszaka eseményeit.
A közös beszólások gyűjteménye is csak bővül, a "not now maybe later" legendája messze földön híres, és még sok ilyen van a tarsolyban. Sok olyan zene van, amit ha meghallok 2 év múlva, tuti, hogy ez a félév jut majd eszembe.
És ahogy a tél tavaszra fordul, sokat gondolok az otthonra, a barátokra, egyre jobban hiányzik mindenki, éppen ezért feladtam azt a tervet, hogy nyárra vagy a gyakorlatra itt keressek állást. Eddig minden úgy alakult az életemben, ahogy annak lennie kellett, és remélem, hogy lesz még nekem közöm Helsinkihez, ha nem most, talán később (not now maybe later)...