nagypéntek, nagyszombat...
Megkezdődött a húsvét. Tegnap Elodie-val elmentünk megnézni egy kis előadást a bibliai történetről, sajnos finnül volt, egy szót sem értettünk, de az egész nagyon szép és különleges volt. Főleg azért, mert az egész színjáték egy körmenet volt Helsinkiben éjjel, és minden jelenet máshol játszódott, úgyhogy a közönség és a színészek is vándoroltak. A város terei meg főbb épületei, mint a fehér templom, ki voltak világítva gyönyörűen, úgyhogy az egésznek megvolt a hangulata, nagyon örülök, hogy ezt is láttam.
Ma fantasztikus napsütésre ébredtem, a fehér rövid dzsekimet bevetettem sportcipővel, és bementem a városba kenyeret venni. Megint olyan volt az idő, hogy nem lehetett nem mosolyogni. A nagy örömtől ittasan vettem egy gombóc fagyit, ami itt akkora, hogy 3 otthonival is felér, de mondjuk ezért az árért még jóhogy. Úgyhogy boldogan nyaltam el egy fagyit a főutcán, sőt még adakoztam is a pályaudvarnál szárított gyümölcsért cserébe, majd mentem Mártiékkal falat mászni.
Márti egy magyar lány, akinek finn a férje, és itt él már 3-4 éve, vele szoktam érdekesebb programokat szervezni, mint pl. a USSR party vagy a szusizás. Ők nagy falmászók a férjével, és elhívott mára engem is. Nagyon-nagyon tetszett. Nem egy nőies sport, be kell vallani, de hihetetlenül élveztem.
16 méter magas falak voltak, sajnos a négy próbálkozásból egyszer sem sikerült feljutni a tetejére, de majd legközelebb talán menni fog. Ez a falmászás egy nagy bizalomjáték: én megyek, valaki meg tart lent. Ha elcsúszom, annak a valakinek meg kell tartania. És ilyen megesett egyszer-kétszer, de a Márti férjében tökéletesen meg lehetett bízni. Mostanra már nem érzem a karjaimat, meg az ujjaimat, de mindezek ellenére megérte.
Itthon meg megettem a hazai húsvéti sonkát főtt tojással meg paradicsommal, közben erősen a családomra gondoltam. Desszertnek pedig jön a mämmi nemsokára tejszínnel.
Úgy érzem, kihoztam ebből a mai napból a legjobbat, bár azért egyedül nem az igaz a húsvét, de nem borultam meg, hanem egész kellemesen éreztem magam!
Ma fantasztikus napsütésre ébredtem, a fehér rövid dzsekimet bevetettem sportcipővel, és bementem a városba kenyeret venni. Megint olyan volt az idő, hogy nem lehetett nem mosolyogni. A nagy örömtől ittasan vettem egy gombóc fagyit, ami itt akkora, hogy 3 otthonival is felér, de mondjuk ezért az árért még jóhogy. Úgyhogy boldogan nyaltam el egy fagyit a főutcán, sőt még adakoztam is a pályaudvarnál szárított gyümölcsért cserébe, majd mentem Mártiékkal falat mászni.
Márti egy magyar lány, akinek finn a férje, és itt él már 3-4 éve, vele szoktam érdekesebb programokat szervezni, mint pl. a USSR party vagy a szusizás. Ők nagy falmászók a férjével, és elhívott mára engem is. Nagyon-nagyon tetszett. Nem egy nőies sport, be kell vallani, de hihetetlenül élveztem.
16 méter magas falak voltak, sajnos a négy próbálkozásból egyszer sem sikerült feljutni a tetejére, de majd legközelebb talán menni fog. Ez a falmászás egy nagy bizalomjáték: én megyek, valaki meg tart lent. Ha elcsúszom, annak a valakinek meg kell tartania. És ilyen megesett egyszer-kétszer, de a Márti férjében tökéletesen meg lehetett bízni. Mostanra már nem érzem a karjaimat, meg az ujjaimat, de mindezek ellenére megérte.
Itthon meg megettem a hazai húsvéti sonkát főtt tojással meg paradicsommal, közben erősen a családomra gondoltam. Desszertnek pedig jön a mämmi nemsokára tejszínnel.
Úgy érzem, kihoztam ebből a mai napból a legjobbat, bár azért egyedül nem az igaz a húsvét, de nem borultam meg, hanem egész kellemesen éreztem magam!
0 Comments:
Megjegyzés küldése
<< Home