sítúra...

Tegnap sítúrát szerveztek nekünk Lahtiba, ami 100 km-re van Helsinkitől. Ez volt a vigaszdíj, mert a többiek csütörtökön Lappföldre mentek. Kb. 5 éve nem síeltem, és az otthoni aggodalmak eredményeképpen annyira óvatos voltam, hogy sikerült megúszni esés nélkül. Kölcsönkértem Kai sígatyáját, ami annyira kicsi volt rám, hogy alig tudtam begombolni, de még így is jobb voltam, mint ő, aki fel sem tudja húzni a fenekére. Amilyen kis butus volt, próbálás nélkül vette meg ezt a Nike nadrágot, ami nem lehetett egy olcsó mulatság, használni mégsem tudja. Felajánlotta, hogy megtarthatom, de sajnos nekem sem kényelmes. A síelés egyébként esti program volt, 7-re értünk Lahtiba, és 11-kor indult vissza a busz. Szólt a zene, a pályákat kivilágították, nagyon jól éreztük magunkat. Íme néhány kép!Ez a megérkezéskor készült, nagyon szép volt a táj...Mindenhol pici piros házak, sok-sok síelő...
Itt éppen próbálunk felmelegedni az első 1-2 óra után. Volt kint egy kis tábortűz, mely köré leülhettek az emberkék. Sajnos, a tűz nem látszik, de a mosoly azért ott van! Nagyon jól éreztük magunkat. Meglátogattuk a közeli bisztrót is, vettünk Danival (német leányzó) forró csokit, visszaindulás előtt meg ettünk sült krumplit.
Küzdök a síbakanccsal...Miután levettem, úgy ropogott a bokám, mintha muszáj lett volna.
Kis pihenőt tartottunk a fotó kedvéért Danival. Az első lesiklás elég viccesre sikerült, nagyon féltem, hogy elesek. Aztán fokozatosan belejöttem. Az első csúszás után már csak a lifttől féltem, de azzal is megbarátkoztam idővel.
A kölcsönző ajtajában Danival...Itt már nagyon be voltunk zsongva a síelésre, alig tudtuk kivárni, míg kitöltjük a papírokat, és megkapjuk a felszerelést.
És íme én, a sípályák lédije...Éppen csak felcsatoltam a lécet, és máris készült az első fotó...Felejthetetlen, tökéletes este volt. Hazafelé meg édesen aludtam a buszon.