fiúk nyugaton...

Mivel sokan kérdezik tőlem, hogy mi újság itt kint a fiúkkal, egy egész hozzászólást szentelek nekik. Persze, tudom, hogy reklamációkat kapok majd, hogy miért nincs mindegyikről fénykép, de semmi sem lehet tökéletes.
Szóval fiúk...vannak hollandok, franciák, de akik igazán elvarázsolnak, azok a germán férfinépek. Imádom őket. Mindegyiket külön-külön és együttvéve. Maik volt az első...Kék szem, érdekes hajszerkezet, kigyúrt test. Kedves, lökött srác, aranyos akcentussal. Együtt nyomtuk a finn órákat, sokat buliztunk. A közös számunk a "Don't you wish a girlfriend was hot like me...", nem véletlenül. És ő szoktatott rá a kondizásra. Egy buliban ismertem meg Matthist, akiről kiderült, hogy szereti a drumandbasst, bár azóta sem cseréltünk számokat. Matthisszal együtt buliztam Stockholmban, nagyon kedves, tipikus német arca meg haja van. Az Orientation Weekend alatt lettem jóba Stefannal és Sebastiannal. Mindketten már augusztus óta itt vannak, és remekül megtanulták a "leszopsz?" kérdést magyarul. Róluk mindig eszembe fog jutni az, amikor Kiljavában aludni próbáltam, bejöttek a szobába, leültek az ágyra, és felébredtem. Annyira drágák voltak, megnyugtattak, hogy semmi baj, aludjak csak, még be is takargattak. Olyan bátyj érzésem van velük kapcsolatban. Sebastiannal együtt biciklizünk a konditeremben, Stefannal meg nyomjuk a súlyokat, ő többet, én kevesebbet, de mindig vicces! Amikor kosarazásnál csapatot választottam Stefan volt az első, akit beválogattam. Gyönyörű szemei vannak. Ugyanez igaz Sebastianra is, aki szőke hajú, kék szemű. Simon a legújabb ismerősöm, vele tegnap kerültem igazán kapcsolatba, amikor bulizni mentünk, és én voltam az egyedüli lány. Előtte átmentem hozzájuk, és vodkával Black Jackeztünk. Elég sokat beszélgettem vele, éppen a diplomáját írja, és közben nagyon sokat dolgozik. Különös ismertetőjele, hogy nagyon magas, szép barna szemei vannak, és általában sapka van rajta. Éjjel mondhatni én vittem haza. A sort pedig Norbert zárja, aki a fenti képen látható. Kinézetre teljesen az én típusom, belsőre már annyira nem, de nehéz megítélni, mert általában magyarul beszélünk, és néha udvariatlannak tűnik, de ez lehet, hogy csak a nyelv nem megfelelő használatából adódik. Norbertnél sosem lehet tudni, hogy hányadán állunk egymással. Néha jobb, néha nem beszélünk, néha flörtölünk, néha számokat küldünk egymásnak.
Ők a kedvenceim itt, akik állandóan meglepnek, akikkel mindig jól érzem magam. Fiúk Nyugatról...