zsu@helsinki

szombat, április 22, 2006

don't bullshit me...!!!

("Látod, ez a szar, hogy várnánk vissza a férgek régi énjét. Ami lehet, hogy csak álca volt, vagy a pillanatnyi fellángolás. De tudod, még mindig azt mondom, hogy inkább egyedül, mint élve egy reménytelen, jövőnélküli, egyoldalú kapcsolatban" - Dettke, 2005.11.01)
Először is leszögezem, hogy pontosan tudom, hogy ez az a dolog, amivel nem szabadna foglalkoznom. De nem tudok. Nem ezzel kelek, és ezzel fekszem, de eszembe jut. És nem akarom ignorálni...illetve akarom, de nem tudom. Milliónyi kérdés van bennem, és a legborzasztóbb, hogy ezekre nagy valószínűséggel sosem kapok választ!
Mi történt januárban? Mitől voltam akkor érdekes? Hogyhogy mindig jutott idő egy kis beszélgetésre? És rögtön a következő: Mi történt március elején? Mitől váltam hirtelen érdektelenné? Hogyhogy azóta egyszer sem volt idő megírni egy tetves e-mailt? Ha történt valami, akkor azt miért nem lehet elmondani? Egyenesen, korrektül...Én ha nem akarok vkivel lenni, levelezni, beszélni, azt megmondom neki. Engem így tanítottak. És nem tudok mit kezdeni ezzel a másik fajta viselkedésmóddal, soha nem is tudtam.
És bocsássa meg nekem a világ, de milyen dolog már az, hogy egy március elején írt e-mailre mai napig nem érkezett válasz? Hogy képes valaki annyira hülyének nézni, hogy azóta is hiteget, hogy majd megírom, meg tudom, hogy illene, csak sok a dolgom? És hogy lehetek én akkora hülye, hogy elhiszem, hogy valaha megkapom azt a levelet? De ha megkapom, abban úgysem az lesz, aminek lennie kellene.
Miért kell velem játszani??? Ha igen, akkor az legyen igen, ha nem, akkor az legyen egy egyenes nem. És a legfájóbb az, hogy könyörgöm, én nem egy rajongó kislány vagyok, meg nem egy csaj a szomszédból, hanem a múltja egy része...Ezt érdemlem? Ezt kell velem csinálni? 1500 km-ről először hitegetni, aztán meg le sem sz*rni??? Komolyan ép ésszel fel nem fogom, hogy ezt a közös élet, emlékek után hogy képes velem valaki megcsinálni? Mi változott január óta? Megcsúnyúltam? Vagy már nem vagyok jófej, kedves, aranyos?
Szeretném azt hinni, hogy a hiba nem az én készülékemben van, de össze vagyok zavarodva, és én már semmit sem értek, és kezdek semmin sem meglepődni...

4 Comments:

  • At 1:38 du., Anonymous Névtelen said…

    Zsuzsika nem túlzás ez egy kicsit?Különösen egy blogon...????

     
  • At 7:31 du., Anonymous Névtelen said…

    hát, ismerem az érzést...

     
  • At 9:17 de., Blogger ...zsu... said…

    Nem szeretnék magyarázkodni, hogy ez a hozzászólás miért került fel, ilyen hangulatom volt akkor, amikor írtam, és ezek a gondolatok ugyanúgy hozzátartoznak Helsinkihez, mint a szigetek, a design meg Kevin. Lehet, hogy túlzás volt, én nem egészen így érzem, de megoszlanak a vélemények, úgyhogy lehet benne valami.

     
  • At 1:58 du., Anonymous Névtelen said…

    Most is csak ugyanazt tudom mondani... az idö majd mindent megold... Nekem is sikerült, Neked is fog!Leszel Te még nagyon-nagyon boldog! Érzem söt Tudom!
    Addig is nekem bármikor kiöntheted a "kis lelked"!!
    Sok puszika

     

Megjegyzés küldése

<< Home