helsinki, tavasz, napsütés...szeretem!

Majdnem egy hete nem írtam...De most pótolom. Suliból van még 3 hét hátra, sűrűsödnek a prezik és a beadandók. Apropó! Két tantárgyból is on-line kell vizsgáznom. Kérdések a neten, ha egyszer megnyitod, el kell kezdened, és lehetőleg be is fejezned. Azt nem tudom, hogy időhatár van-e, mindenesetre keddig mindenkinek meg kell írnia, aki pontot akar belőle. Kíváncsi leszek, holnap nekiugrom az elsőnek. Ma az íráskézsség fejlesztő órán 4.2-es osztályzatot kaptam. Kicsit vicces, hogy lassan 15 éve járok iskolába, de még mindig meg tudok lepődni.
Nem győzöm hangsúlyozni, hogy itt is tavasz van. Napkelte 6-kor, napnyugta 9-kor, 10-13 fok, napsütés, kivirultak az emberek. A cserediákokat is örömmel tölti el a tavasz, főleg a 3 napos ünnep.
Itt sokkal nagyobb a felhajtás a május elseje körül. Az csak egy dolog, hogy a munka ünnepe, meg satöbbi, de itt a tavasz kezdete és a diákok ünnepe. 3 napra teljes Finnország megőrül, különösen azért, mert minden előrejelzés szerint gyönyörű időnk lesz. Vasárnap koncertek, szoboröltöztetés, szökőkútba-ugrálás, hétfőn a buli után reggeli piknik, grillezés a szabadban, stb. És még azt mondják, hogy a finnek nem tudnak élni. Nem igaz!
Ma egyébként megint adtam a kultúrának, elmentem a Design Múzeumba két időszakos kiállítást megnézni, és még mindig lenyűgöző. Az egyik a női tervezők munkáit mutatta be, a másik pedig - lehet, hogy nagyon banálisan hangzik - a templom-design fejlődését. Nem is gondoltam volna, hogy a papok, püspökök ruháján híres tervezők dolgoznak. És minden egyéb templomi kellékre igaz ez. Amíg itt vagyok, lesz még egy kiállítás, amire elmegyek, mielőtt elbúcsúzom Helsinkitől. Ez pedig hajszálpontosan 1 hónap múlva következik be.
Egyébként új barátra találtam Sebastian személyében. Egy tündér, egy olyan pasi, akiről semmi rosszat nem tételeznék fel. Hirtelen jóba lettünk, és sokat segít a németben, vele napi szinten gyakorolok msn-en. És megígérte, hogy segít a szóbeli vizsgára felkészülni.
Mostanában rászoktam a dvd-kölcsönzésre. Ma például nem választottam olyan jól a Le Divorce, azaz Válótársak című mozival. Tele volt sztereotípiákkal a franciákról. Viszont ráismertem benne néhány dologra, amit Elodie mesélt. Például, hogy a francia éttermekben kicsi, de annál dekoratív adatokat adnak, hogy ne tele egyed magad, hanem egy jót egyél. Ezért az élményért a filmben 900 €-t fizetett egy cirka 8 tagú társaság.
Ezen a héten egyébként Kevinnél is érdekes téma volt: hogyan befolyásolja a kultúránk az üzletet, és a vállalatokat. A feladat az volt, hogy választani egy vállalatot, és két választott tényező alapján elemezni a kultúra befolyását. Ez megint azért volt érdekes, mert mindannyian bemutattunk valamit (én a BKV-t), és ezekből lehet a legtöbbet tanulni. Kezdem jobban élvezni a kiselőadásos órákat, mint a sima tanár-beszél-mi-jegyzetelünk órákat.
Úgyhogy így mennek most a dolgok Helsinkiben: tavasz, napsütés, miniszoknya, farmerdzseki, napszemüveg, eper, mozi, jégkrém, bulik, Vappu!