az utolsó nap...

...aminek 37 percen belül vége. Az utolsó Helsinki séta, az utolsó bliccelés a vonaton, az utolsó főzés a konyhánkban, az utolsó mosogatás, az utolsó esti cigi a nappali ablakában, az utolsó látogatás Norbinál. Nem jó a szobámat szinte üresen látni, plakátok leszedve, fotók elpakolva, ruhásszekrény ruha nélkül. De hogy őszinte legyek, már haza akarok menni. Ez az utolsó hét eléggé megviselte a lelkem.
Láttam, ahogy mások pakoltak, búcsúzkodtak, hazamentek, és nem jó így maradni. Azt hittem, poén lesz, hogy a suli utáni héten még maradok, de nem...Ez a hét kellett ahhoz, hogy nyugodt szívvel mehessek haza, mert ennek a szemeszternek, az egész Helsinkinek vége van. Ezt láttam egy héten keresztül. Én itt voltam, néhány ember még itt van, de az egész egyáltalán nem olyan, mint volt. A csapatunk szétszéledt, a lakásunk üres, az egész ház üres, és ezt nem jó látni.
Feledhetetlen 135 nap volt! Minden és mindenki hiányozni fog...De 16 óra múlva már Budapesten leszek!

("valami véget ért, valami fáj...")

goodbye 3.

És igen...Tegnap Elodie is hazament. Az egyik itteni legjobb barátnőm, aki mindig meghallgatott, akire tényleg bármikor számíthattam, aki beavatott a francia konyha rejtelmeibe, akivel futottunk, és együtt gyártottunk prezentációt. Ő biztosan nagyon fog hiányozni. Hozzátartozott az itteni életemhez.

goodbye 2.

A második nagyon nehéz búcsú Petrától volt. Attól függetlenül, hogy néha egymás agyára mentünk, nagyon szerettük egymást. Ezentúl, ha meghallom Alanis Morisette Crazy című számát, mindig ő fog eszembe jutni, ahogy a szobájában torkaszakadtából üvöltötte a szövegét...

helsinki számokban...

135 - nap...
00520 - finnországi irányítószámom...
5A - házszámom...
39 - az apartman, ahol éltem...
0600007 - azonosítószámom a Helián...
358 - Helsinki hívószáma...
0408149590 - a finn telefonszámom, amit 4 és fél hónap alatt sem tudtam megjegyezni...
9209 - PIN kód a finn kártyámhoz (ma megszüntettem)...
89 - a konditermi szekrényszámom...
61 - az apartman, ahol a legtöbb buli volt...
666 - a húsvéti buli fedőneve, 6. emelet 66-os apartman...
66 - cserediák a tavaszi szemeszteren...
-20 - a leghidegebb hőmérséklet...
23 - ECTS (kreditpont), amennyit ebben a félévben itt szereztem...
12 - prezentáció...
0.90 - euro, a legolcsóbb menzás kaja ára...
277 - e-mail, ami csak Helsinki-ügyben jött (suli, cserediákoktól, túrákról, Kevintől)...
2 - stockholmi túra...
23 - cserediák az msn-emen...
615 - a busz száma, ami a reptérre visz...

goodbye 1.

Romain készülődik haza...Ma 1 órakor búcsút mondtunk egymásnak. Nehéz volt. Nagyon. És még hány ilyen lesz?

búcsúbulis képek...

A sokadik búcsúbuli képei következnek. Helszín: Onnela (szokásos vasárnapi helyünk), időpont: május 21. vasárnap... Helsinki éjjel...Annyira szeretem ezt a várost! Éjjel-nappal, bárhogy...
Maik, Zsu, Elodie és két pohár cider teljesen véletlenül az én kezemben...
Utolsó közös képünk: Kai, Romain és én...
Norbert, az itteni végzetem...Micsoda férfi!
Arnaud és Vivien Franciahonból...Vivien ma ment haza...
Nicolas és Sebastian...
Helsinki reggel, buli után...

nem hivatalos búcsúparty...

...és ennek ellenére, vagy éppen ezért sokkal jobb illetve rosszabb is volt, mint a múlt heti. Hatalmas eufóriával indult, helyszín a Stockholm Club, ugyanaz, mint múlt héten, ezúttal nem fizettünk, zene szokásos, de mégis élveztük, szinte minden cserediák ott volt, táncoltunk a színpadon, mindenki mindenkivel, hangulat, fények, hangok, eksztázis.
Aztán eljött a vége...Az utolsó szám, majd a csoportfényképezkedés, a közös éneklés (Oh, Champes Elysees, párápáráppárá...), és bizony előtörtek az első könnyek, mindenki meglepetésére a fiúkból...Dráma, dráma, dráma! Szerintem egyébként az alkoholos befolyásnak volt köszönhető ez, mert azért nem mindenki megy még holnap vagy ma haza, szóval még minimum pár nap a nagy részének van, de valahogy mégis így alakult...Nekem még mindig az a szerencsém, hogy nem fogtam fel. Szeretném megadni a módját a búcsúknak, de nem akarom túldrámázni, hogy most minden nap zokogunk, mert haza kell menni. A másik meg, hogy nem gyűlik könny a szemembe, ha valaki olyan megy el, akivel 4 hónapig a szián kívül egy szót sem beszéltem.
Úgyhogy a ma hajnal nem volt éppen vidám...Olyan az egész, mint a BigBrother ház, csak mi nem hétről-hétre fogyunk, hanem napról-napra. Egyértelmű, hogy nagyon fog néhány ember hiányozni, de valószínűleg nem mind a 66. Ezek a búcsúzások mindenesetre gyilkosak. Amikor elbúcsúztam otthon mindenkitől, az is nagyon nehéz volt, de tudtam, hogy 4 és fél hónap múlva velük ugyanott. De most ez teljesen más. Ki tudja, hogy látom-e azokat az embereket valaha az életben, akik eddig az itteni életem részei voltak? Akikkel együtt küzdöttünk a mínusz 20-szal, együtt blicceltünk 1000-szer a vonaton, akikkel együtt mentünk mindenhova, buliztunk, megosztottunk ételt-italt...Nem szeretném, hogy vége legyen.
Tegnap Wojtek is elment, mondjuk hazudnék, ha azt mondanám, hogy krokodilkönnyeket hullattam, mert nem, de elég rossz volt a szobáját üresen látni...És holnap megy Romain, ami az első nagyon durva erőpróba lesz, mert vele igazán közel álltunk egymáshoz. Jajj, de nem jó ez most!!!
Lássuk a mai hangulatjelentéseket az msn-en(csak érdekességképpen):
Arnaud - yesterday...unforgettable nothing more to say...my roommate's gone
Dani - bye bye Pasila
Elodie - sad to say goodbye to everybody
Kai - Goodbye Everybody...it was nice having you on board
Nicolas - Impossible to say goodbye to people i love...i will miss you so much everybody...nobody can understand except us!!!!
Sebastian - ...it is time to say goodbye... :(
zsu - bye dani, we will miss you:(

vége a sulinak...

Ma hivatalosan vége a Héliás szemeszternek...Igazából nagyon sajnálom, mert ez egy igazán jó félév volt, és megismertem egy teljesen tanulóbarát rendszert. Csak néhány dolog: itt a tanárok valódi kapcsolatot tartanak a diákokkal, még az ismeretlen tanárokat is könnyű megtalálni az itteni e-mail rendszer segítségével, és nem akadt olyan, aki ne válaszolt volna a leveleimre. Egy-egy nagyobb prezentáció vagy feladat után személyre szabott visszajelzéseket kaptam, kaptunk, hogy mi volt jó, mi nem. Kevin például rendszeresen írt e-mailt, vagy üzent a BlackBoard-on. Minden kurzus utolsó óráján ki kellett tölteni egy értékelőlapot, hogy ők is megtudják a mi véleményünket, és ezt valóban komolyan is vették, hiszen például ma reggelre az egyik tanárnőm írt is, hogy elolvasta, hogy miket írtunk, és a következő kurzuson már változtatni fog egy-két dolgon. Bármilyen problémám akadt, mindenki szívesen segített, egy rossz szót nem tudok mondani a suliról; profizmus, odafigyelés, szervezettség jellemezte az elmúlt szemesztert.
És hogy nekem hogy sikerült az itteni félév? 4 egész feletti átlaggal, ez már biztos, annak ellenére, hogy 2 tárgyból még nem tudom a végső jegyemet. És hogy mivel foglalkoztam?
Prezentációk: Nagy-Britannia üzleti kultúrája, Hofstede dimenziói, Trompenaars dimenziói, Magyar közmondások, Zsolnay Porcelán, BKV Rt, Blogolás, Finn design, Graffiti kultúra, Magyarország a rendszerváltás előtt és után, Mexikó kultúrája, Vodafone...
Esszék, beadandók: Finn üzleti kultúra, Magyar közmondások, Tárgyiasult kultúra, Hogyan befolyásolja a kultúra az üzleti életet, Szabályokkal szembenálló médiaformák, Mexikó, CSR, Globális műveltség...

az utolsó előtti hét...

Sajnos, ez is eljött...A hétvége 3 napos hatalmas bulizásba torkollott, péntek búcsúparty, szombat házibuli (és ott volt Kevin is, enyhén illuminált állapotban), vasárnap kedvenc helyünk az Onnela. A házibuli hatalmas volt, fiúk beöltöztek lányoknak, némelyik lány is kicsípte magát, hatalmasat táncoltunk, utána meg Kai testét-lelkét ápolgattam, mert kicsit megfáradt a buliban. Nem csoda, hiszen előtte vodkával játszottunk "I have never..." játékot.
A vasárnap szintén jól sikerült, volt, akinek ez volt az utolsó Onnelás bulija, de az nem én vagyok! Azóta meg konstans tanulás van, ma egy finn vizsga, holnap német, csütörtökön Increasing Intercultural Awareness. Emellett a Külkernek is írom, amit írni kell, bár kevésbé lelkesen.
Bizony, egyre inkább foglalkoztat a "mi lesz, ha hazamegyek?" kérdés, de próbálom kiélvezni az utolsó napokat, mert bármennyire is szomorú, már jócskán benne vagyunk a finisben. Most abban az időszakban vagyunk, hogy mindenki megy mindenhova, csak hogy együtt legyünk, még egy utolsó Barfly, még egy Stockholm Club, még egy, még egy...
(Szóval a visszaszámolás megkezdődött, 12 nap van még...)

azt mondják rólam...

"You are an amazing person good 2 have you as a friend" - Kai
*
"Thanks for the good time in Helsinki!" - Alex
*
"Zsuzi, you are the best! I love you a lot" - Anne
*
"I met a really nice person from Hungary...you zsu. Kiss, Nico"
*
"Hei Suzy, don't play that tough basketball anymore. I enjoyed it" - Florian
*
"One of the nice girl I met!!! I hope to see you again" - Arnaud
*
"Hi Museum seeker! I'd like to know you more...but 5 months are short" - Lucie
*
"Love you x" - Petra
*
"To my dear and lovely Szuzie - I was really happy tom meet you, even I am not so kind!! I really enjoyed my stay:) Kisses" - Elodie
*
"Thanks for the time spent with you Suzie, you are a very nice and cute girl. So nice to meet you" - Laura
*
"Hey, Zsusi! War nett Dich kennen zu lernen. Hoffentlich hast du noch viel Spass an der Deutschen Sprache." - Sebastian
*
"I'm really happy to have met you and worked with you. Best wishes for you after this semester. Kiss" - Eric
*
"I love you" - Matthis
*
"Suzie sweety, you're so great. Gonna miss you" - Anna-Maija
*
"Hi Suzy, you're not only a very good Finnish speaker, but a very nice person too! See you! xxx" - Laurens
*
"Hope to keep in contact! Big kiss" - Dani
*
"Hi Suzy, come to flat 66 whenever you want to play some nice games! See you!" - Audrey
*
"Lovely greetings" - Simon
*
"The loveliest Hunagrian girl I've ever met" - Ardo
*
"For the best basic finnish girl! :) Kiitos & hugs" - Cathy
*
"Very nice and beautiful girl, wish you the best what can ever happened! Be the same always and just better with the years. Love you" - Marina
*
"Hi, Suzy, Stockholm was great, actually all time on Helsinki. It is really nice to know you. Big kiss" - Charlotte
*
"To the only Hungarian girl that i know and respect. Kisses:)" - Vivien
*
"Susi, it was really nice to meeting u here short below the artic circle. I hope we stay in touch. Don't forget to give me your MSN or Skype...Oh, and by the way...My German friend (Florian) had a crash on u:))" - Stefan
*
"For the best flatmate ever. Sorry for the bad moments, hope u will remember the good ones." - Wojtek
*
"Szusi, I love you. That's all. Ps: I kiss you" - Romain

hivatalos búcsúparty...

Amiben az egyetlen szerencse, hogy még nem is fogtam fel, hogy tulajdonképpen mi is történik. Hogy közeledik a végső (vagy talán nem végső) búcsú. Tegnap volt a KANTO hivatalos búcsúbulija, és nagyon jól éreztem magam. Énekeltünk, mint az Orientation Weekenden, kiosztottak néhány vicces díjat (leglustább diák, legjobb apartman), de a legjobb mégis az volt, amikor mindenkinek adtak egy papírt a nyakába, lógott a hátára, és a többieknek kellett rá írni a véleményüket. Ezt olvashatjátok fent. Annyira édes dolgokat írtak, teljesen meghatódtam. Mondjuk, tegyük hozzá, hogy én is csak kedves dolgokat írtam a többieknek. Akinek meg nem akartam, vagy nem tudtam, annak nem írtam semmit.
Utána meg mentünk a Stockholm Clubba, és nagyon furcsa volt, mert utoljára a legelső héten voltam ott bulizni, nagyjából ezzel a társasággal. Akkor alig ismertem valakit, most mindenkit, zene konstans ugyanaz mindenhol, de dezsavűm volt, amikor ott táncoltam a klubban. Mondjuk a 7 euros belépőt nem nagyon érte meg a buli, utána meg egy órát ültünk az állomáson, hogy megvárjuk a 4:55-ös vonatot. Ez volt az első ilyen hosszú éjszakám itt.

stockholm nyáron...

Nos, Stockholm nyáron még lenyűgözőbb, mint télen. Akkor hóvihar volt, most meg felhőtlen napsütés. De kezdjük az elején! Hétfőn indultunk a Viking Line-nal, mert Kai kapott egy bónuszt egy barátjától, és csak 5 euro volt a hajóút oda-vissza (mintha utánunk donták volna). Így nézett ki a kilátás Helsinkire, amikor elindultunk a hajóval. Az út teljesen kellemesen telt, benéztünk a Tax Free-be, mászkáltunk, láttuk Suomenlinnát a hajó tetejéről, stb.
Itt pedig a bárban a csajokkal, összesen 4-en mentünk: Charlotte, Kai, Petra és én. Ezután aludtunk egyet, és éjfélkor meg mentünk a hajó diszkójába hallgatni egy kis Sean Pault meg Shakirát. Kedden reggel 9-kor érkeztünk Stockholmba, ahol 18-20 fok volt. Elsőként az óvárosba mentünk:
Nagyon tetszettek a keskeny macskaköves utak, a palota meg a templom...Teljesen más ez a rész, mint a belváros, egy külön kis szigeten van, és mintha visszamentünk volna az időben.
Ez a hatalmas szobor a palota előtti téren helyezkedik el, sajnos nem látszik a teteje, mert Kai enyhén rám fókuszált...
A palota előtt, amiből itt sajnos nem sok látszik, de hatalmas és gyönyörű, és helyes őrök védik...
Amikor tovább indultunk a belvárosba, akkor találtuk ezt a teret, ami fákkal volt övezve, fogalmam sincs, milyen fának van rózsaszín virága, de nagyon szép volt. Ezen a helyen asszimilálódtunk a svédekkel, és lógattuk a lábunkat a vízbe.
Újabb park, ez nem ugyanaz, mint először...itt volt egy kis napozás, mert egész nap sétáltunk, és délutánra kicsit elfáradtunk.
Zsu napozik...és le is barnul...ismét ennyit a heti 20 perc szoliról.
És itt meg már jövünk hazafelé a hajóval. Annyira szép volt az idő, hogy a fedélzeten maradtunk, amíg csak lehetett...Ettünk-ittunk, készültünk a mai prezentációkra...
És itt meg a kilátás a hajóról...a nap leáldozóban, egyszerűen békés és nagyon szép!
Kilátás ismét...
Még mindig a hajón...
Nagyon jó volt ez a túra, sokkal jobban élveztem, mint a télit. Az elején kicsit féltem, hogy 50%-ban hollandokkal leszek, de nem volt velük probléma. Sokat mászkáltunk, jártuk az üzleteket, tipikus nők voltunk. Hazafelé meg jól bevásároltunk a Tax Free-ben. Kicsit megvan a hazaút feeling most, hogy vettem ezt-azt a családnak és a barátoknak.

fotóalbum...

Tegnap már nekiugrottam egyszer annak, hogy feltöltsem a legújabb képeket, de a rendszer felmondta a szolgálatot, és a hozzászólásom elszállt. Na, sebaj, a hétvégét úgyis a technikának szenteltem, fantasztikus prezentációkat gyártottam ipari mennyiségben, de persze azért jutott idő másra is. A tegnapi napot például Suomenlinna szigetén töltöttem, immár negyedszerre látogattam el oda. Az idő mesésen szép volt, 18-20 fok körüli napsütés (állítólag ez nagyon ritka itt májusban), mi meg Kaijal felkerekedtünk. Következzen néhány kép! Ez az induláskor a hajón készült, már nagyon be voltunk zsongva...Ilyen időben egyébként lehetetlen otthon maradni, és tanulni, egyszerűen érzi az ember, hogy menni kell. Hát mi mentünk.
Ez meg már a szigeten...Kicsit az időrend nem stimmel, de sosem tudom rendesen felrakni a képeket. Szóval ez már azután volt, hogy bele-belemártottam a lábamat a tengerbe, hogy megszokjam, hogy annyira hideg, hogy olyan, mintha apró tűvel szurkálnák a lábfejem. Ez egyébként az egyik kedvenc képem.
Itt pedig Kai barátnőm ücsörög a sziklán. Kivételesen nagyon bátor volt, hogy átugrott erre a kőre, én nem mertem, de lelkesen fényképeztem őt, hogy el ne mulasszuk a történelmi pillanatot.
Az első érintések, az első próbálkozások a tengerrel 2006-ban, Helsinkiben. Az arcom mindent elárul...
Itt már azért nagyobb a mosoly. Hiába, egyszerűen nem tudom megállni, ha víz közelében vagyok, hogy ne menjek bele. Imádom a tengert mindenhol, délen, északon, bárhol, bármikor!
Kilátás...Hát nem gyönyörű? Békés, nyugodt, madárka a háttérben...A kényelem szigete.
Kilátás 2. Hihetetlen, hogy ilyeneket láthatok, tapasztalhatok itt. Több hónap tél után tiszta nyári időben egyszerűen fantasztikus Helsinki. Nem mintha eddig nem imádtam volna...
Kaijal fekszünk a fűben a piknik után...vagy közben?
Ez a kép pedig illusztráció a Vappu 2. részéhez. Ilyen volt a hétfői piknik Elodie-val, Laurával és velem...
Bocsánat, hogy nem sikerült rendesen feltöltenem, nem tudom, mi történt, a lényeg az, hogy ilyen Helsinki, amikor Vappu van, és mindenki az Esplanadin tengeti a napot. Persze, nekünk magyaroknak ez nem újdonság, hozzá vagyunk szokva a tömeghez, de nekem itt 4 hónap után furcsa volt...Meglepő, mert itt soha sehol nincs tömeg.
Indulunk a Vappura: Laura, Elodie, Vincent (Elodie barátja) és szerénységem...
Ez a két kép kizárólag azért került fel, hogy megmutassam az otthoniaknak, hogy hogyan kell ezt a játékot játszani, mert lehet, hogy az instrukciók anno nem voltak elég világosak...Tehát, adott az üveg, tetején a kártyák, és csak fúúújni kell...
Itt meg a büntetés: kéz nélkül meginni, ami a pohárban van. Több kép sajnos nem kerülhetett fel, az okok szerintem világosak. De ez egy nagyon jó buli volt. Ha valaki nem emlékezne rá, akkor a húsvéti hozzászólásoknál írtam róla bővebben!

22 óra: lemegy a nap...

Már megint kimaradt néhány nap, de mentségemre legyen mondva, hogy azért nem írtam, mert nem igazán történt olyan rendhagyó, meglepő vagy mulatságos dolog, amiről még ne írtam volna eddig. A Vappu utáni pár nap masszív tanulással telt, mert közeledik sajnos a suli vége, szemeszter végi projektek, tesztek, vizsgák, prezentációk sorát éljük.
Kedden megnéztem a Kortárs Művészetek Múzeumát, fedőneve Kiasma, és nagyon-nagyon tetszett. Sajnos leírhatatlan, hogy miket láttunk, de mind nagyon modern, nagyon lenyűgöző, nagyon lesújtó volt. A kiállított darabok között nem volt olyan, amit 2000 előtt készítettek volna. Éppen ezért láttam néhány egészen elképesztő dolgot, pl. egy több méter hosszú festménynek látszó tárgyat (a téma nem is érdekes, inkább a technikája), ami nem is festmény volt, hanem egy vászonra színes nyomtatóval nyomtatott fotó.
Egyébként egyre jobban érezzük a végét, és ez nem jó. Nem szeretek erről beszélni, de valahogy mindig szóba kerül...Hogy kivel mi lesz, ha hazamegy. A lakótársakkal búcsúvacsiról beszélgetünk...és nem csak én vagyok szomorú. Kevés van már ebből a fergetegesen szép félévből. Lassan listát kell írnom, hogy mi az, amit mindenképpen meg akarok nézni, amíg itt vagyok: vidámpark, Porvoo nyáron, Suomenlinna még sokadszor, állatkert, Sibelius emlékmű, botanikus kert, Design Múzeum sokadszor.
Listát írtam arról is, hogy mit viszek innen ajándékba másoknak és magamnak, emlékként.
Na, de még van egy kis idő, belefér még egy Stockholm jövő héten hétfőtől szerdáig Viking Line-nal 5 €-ért, minimum 2 uszoda, 10 sulis nap, 4 vizsga, 2 prezentáció, számtalan buli.
És a meglepetés: Anyu érkezik hozzám 20 nap múlva!

vappu - 2.rész...

Május elseje finn módra: egész nap egy parkban ücsörögni, piknikezni, kifeküdni a napra 12 fokban, inni természetesen és örülni a tavasznak. Nagyjából így nézett ki a mai nap.
A finnek már 9-kor kezdik ezt reggel, mi csak délután 1 körül kerekedtünk fel. Az összes villamos tele volt (ilyenkor lehetetlen az ellenőröknek dolgozni, úgyhogy nem kellett félni, hogy elkapnak), és lépésben haladt a tömegtől. Ha folytatni akarom az összehasonlítást Budapesttel, akkor a Sziget Fesztiválra igyekvő tömeg jut eszembe. Megérkeztünk a parkba, ami szintén tele volt, mobilgrilleken sütötték az emberek a pecsenyéjüket, pókrócokon ültek, ettek-ittak. Mi is rendesen belakmároztunk, majd sikerült a több ezer ember között megtalálni a cserediákokat is. Egyébként itt is beletaláltam a legbulisabb suliba, a Helia sátránál dj keverte a zenét, volt ingyen cider meg kolbász. Ott töltöttem a délután nagy részét, beszélgettünk, napoztunk, teljesen jó volt.
Tényleg meglepő látni, hogy itt mekkora ünnep a tavasz, meg a jó idő. Állítólag a finnek nagy része depressziós télen, és ilyenkor kivirulnak. Az én megközelítésem teljesen más, megszoktam, hogy tél után jön a tavasz, majd a nyár, amikor kifekszem a napra 30 fokban, de nem 12-ben. De most alkalmazkodtam az itteni szokáshoz, és napoztam, bár fél óra után azt hittem, megfagyok.
Érdekes látni, hogy milyen egy északi kultúra, mit ünnepelnek, és hogyan, jó volt ez a Vappu, és örülök, hogy részt vehettem benne.

vappu - 1.rész...

A helsinki szappanopera első részét olvashatja most mindenki. Vappu...ez a neve az itteni május elsejének, és az első nap eseményeit fogom most megosztani Veletek. Pasilában semmi nyoma nem volt, hogy ez a nap más mint a többi, kivéve, amikor felszálltunk a vonatra. Most először láttam ennyi embert egy közlekedési eszközön. Kérdeztem is magamtól: hol vagyok? ez itt a 4-es 6-os villamos? vagy a hármas metró? Amint beértünk a citybe újabb kérdések merültek fel: hol voltak ezek az emberek télen? elrejtőztek? netalán szaunában ültek? Az utcákon Nagykörút érzés fogott el, a kikötő és környéke meg egy Kapcsolat Koncertre emlékeztetett. Rengeteg ember volt. Pont amikor már megszoktam, hogy itt nincs lökdösődés, nincs tömeg, jött a Vappu, és mintha Budapesten lettem volna. De mindezek ellenére nagyon jól éreztem magam, és vagy három órán keresztül koncerteket hallgattunk az Esplanadin. Jók ezek a finn bandák, ment a zúzós rock meg metááál, úgy látszik, itt a tingli-tangli fiúcsapatok már nem divatosak, a színpadon tényleg zene ment, hangszerekkel (meg egy Apple computerrel - enyhe Zagar és Karányi feeling), stb.
Csak az nem tetszett, hogy a programok 6-kor véget értek, és utána nem volt semmi extra, csak a finnek piáltak, hánytak, pisiltek össze-vissza...délután 6-kor...ez egy kicsit különös. Na, sebaj, hazajöttünk Elodiékkal, és északába nyúlóan beszélgettünk, nevetgéltünk, teáztunk, sütiztünk. Jó volt...
(folyt. köv.)