hivatalos búcsúparty...

Amiben az egyetlen szerencse, hogy még nem is fogtam fel, hogy tulajdonképpen mi is történik. Hogy közeledik a végső (vagy talán nem végső) búcsú. Tegnap volt a KANTO hivatalos búcsúbulija, és nagyon jól éreztem magam. Énekeltünk, mint az Orientation Weekenden, kiosztottak néhány vicces díjat (leglustább diák, legjobb apartman), de a legjobb mégis az volt, amikor mindenkinek adtak egy papírt a nyakába, lógott a hátára, és a többieknek kellett rá írni a véleményüket. Ezt olvashatjátok fent. Annyira édes dolgokat írtak, teljesen meghatódtam. Mondjuk, tegyük hozzá, hogy én is csak kedves dolgokat írtam a többieknek. Akinek meg nem akartam, vagy nem tudtam, annak nem írtam semmit.
Utána meg mentünk a Stockholm Clubba, és nagyon furcsa volt, mert utoljára a legelső héten voltam ott bulizni, nagyjából ezzel a társasággal. Akkor alig ismertem valakit, most mindenkit, zene konstans ugyanaz mindenhol, de dezsavűm volt, amikor ott táncoltam a klubban. Mondjuk a 7 euros belépőt nem nagyon érte meg a buli, utána meg egy órát ültünk az állomáson, hogy megvárjuk a 4:55-ös vonatot. Ez volt az első ilyen hosszú éjszakám itt.