22 óra: lemegy a nap...

Már megint kimaradt néhány nap, de mentségemre legyen mondva, hogy azért nem írtam, mert nem igazán történt olyan rendhagyó, meglepő vagy mulatságos dolog, amiről még ne írtam volna eddig. A Vappu utáni pár nap masszív tanulással telt, mert közeledik sajnos a suli vége, szemeszter végi projektek, tesztek, vizsgák, prezentációk sorát éljük.
Kedden megnéztem a Kortárs Művészetek Múzeumát, fedőneve Kiasma, és nagyon-nagyon tetszett. Sajnos leírhatatlan, hogy miket láttunk, de mind nagyon modern, nagyon lenyűgöző, nagyon lesújtó volt. A kiállított darabok között nem volt olyan, amit 2000 előtt készítettek volna. Éppen ezért láttam néhány egészen elképesztő dolgot, pl. egy több méter hosszú festménynek látszó tárgyat (a téma nem is érdekes, inkább a technikája), ami nem is festmény volt, hanem egy vászonra színes nyomtatóval nyomtatott fotó.
Egyébként egyre jobban érezzük a végét, és ez nem jó. Nem szeretek erről beszélni, de valahogy mindig szóba kerül...Hogy kivel mi lesz, ha hazamegy. A lakótársakkal búcsúvacsiról beszélgetünk...és nem csak én vagyok szomorú. Kevés van már ebből a fergetegesen szép félévből. Lassan listát kell írnom, hogy mi az, amit mindenképpen meg akarok nézni, amíg itt vagyok: vidámpark, Porvoo nyáron, Suomenlinna még sokadszor, állatkert, Sibelius emlékmű, botanikus kert, Design Múzeum sokadszor.
Listát írtam arról is, hogy mit viszek innen ajándékba másoknak és magamnak, emlékként.
Na, de még van egy kis idő, belefér még egy Stockholm jövő héten hétfőtől szerdáig Viking Line-nal 5 €-ért, minimum 2 uszoda, 10 sulis nap, 4 vizsga, 2 prezentáció, számtalan buli.
És a meglepetés: Anyu érkezik hozzám 20 nap múlva!