végre újra képek...#2

Ezek pedig a Porvoo-i képek... Itt a Porvoo-is óváros egy utcája látható, keskeny út, nulla autó, piciny házak, és sehol egy lélek...
Ezen a képen találkozik néhány utca...azért a hangulat - remélem - legalább picit lejön.
A lényeg nem a jobb oldali veszélyes terület, hanem a bal oldali házikó, és a pici utca.
Porvoo tetején...Petra, Zsu, Janita
És íme Hollandia legikrebb ikrei, Janita és Petra. Mindkettő tündér...
Egy közös kép Janitával, háttérben a pirinyó vörös házak, Porvoo jellegzetességei.

végre újra képek...#1

Úgy érzem, sok volt a szöveg mostanában, úgyhogy most magyarosan közhelyesen szólva beszéljenek helyettem a képek!! Itt vagyunk Claudiával (D) a finn erdő kellős közepén az Orientation Weekend második napján.
Akár hiszitek, akár nem, itt éppen egy befagyott tó közepén állunk (Zsu, Elodie, Claudia)
És itt a lyuk a tavon, ahol fürödtem (!!) éjszaka a szaunázás közben...
Befagyott tó ismét...iszonyatosan szép volt!
Finn erdő, meg mi hárman...
Finn erdő sokadszor, de ezt látni kell!
És, íme én, a legfrissebb kép rólam...köszönet érte Petrának, aki lekapott...biztos nagyon megihlettem :)

visszarendeződés...

Végre visszaállt minden a megszokottba itt, Helsinkiben. Újra suli, újra Kevin, újra ebéd a menzán, majd kis konditerem, bevásárlás a lakótársakkal, szauna, vacsi, relax...
Kicsit felborította a lelkivilágomat a szünet, meg a rámszakadt szabadidő, de most már minden oké...Elmúlt az a kínzó magány-érzés, és tudom, hogy mostantól aztán igazán jó dolgok következnek az én finn életemben. Remélem, holnap már tudok képeket is mutatni, még adós vagyok az Orientation Weekenddel és a Porvoo-i túrával.
(már csak 17 nap)

köszönöm...

Nagyon köszönöm mindenkinek, aki látogatja, és olvassa a blogomat, hihetetlen jó érzés hallani, hogy igen, láttam, tetszett, nagyon jó, gratula...És többen olvassák, mint gondoltam volna...Remélem, élvezitek...Köszi!!

vége a szünetnek...

Nos, megpróbálom bepótolni az elmaradt napokat. Lusta hétvége volt, és őszintén szólva örülök, hogy vége a szünetnek, és visszatér minden a normális kerékvágásba. Még azt sem bánom, hogy beadandókat kell írnom.
Szóval pénteken ágyban maradás volt, kis bevásárlás a hétvégére, szombaton megint felkerekedtem a városba, utaztam ingyen a villamoson (tudom, ez nem büszkeség), megnéztem az Arabia múzeumot, melynek profilja a porcelánok, és nagyon tetszett. Bekukkantottam a nagykereskedésbe is, lenyűgözően szép darabokat lehet kapni: szép színek, egyszerű formák, teljesen az én világom. Egyébként tányérokról, edényekről meg poharakról beszélek. Megfordult a fejemben a saját lakást berendezni téma is, de sajnos az még messze van, valószínűleg nem most, és nem innen fogom felszerelni majdani hajlékom. Jártam moziban is, csak megnéztem, milyen, az árakat nem sikerült kideríteni. Tegnap este közös főzés valamint vacsi volt, utána nem csináltam semmi extrát.
Ma pedig takarítottam...Eddig nem nagyon vettem ki a részem belőle, de most úgy érzem, hetekkel előre is dolgoztam. Délután a mosás előtt határozottan úgy éreztem, hogy szükségem van egy kis sétára, és próbáltam megkeresni egy parkot, de mint utóbb kiderült, már az elején rossz irányba mentem...
Délután volt a Finnország-Svédország jéghoki döntő, és hiába szurkoltunk vadul a finneknek, csak a másodikok lettek a téli olimpián. Ennek apropóján este a kikötőben (ami az egyik kedvenc helyem még mindig) hatalmas mulatság volt, és hajnali 1-kor, azaz mostanság érkezik a csapat oda egy kis bulira. Az öröm persze nem felhőtlen, szegények nagyon csalódottak, de ez van. Az egyik itteni barátnővel elmentünk a kikötőbe 11 óra körül, nem volt túl sok ember, de végre voltam koncerten. Csak az első pár másodperc után esett le, hogy mennyire hiányzik is a koncert-hangulat. Azért ez az este kárpótolt egy kicsit.
A hét és a hétvége tanulsága, hogy eltelt másfél hónap, és kezdenek az otthoniak rendesen hiányozni. Éppen ezért jó az időzítés, hogy Anyuék jönnek 18 nap múlva, aztán Ágica, majd Timi. Fergeteges márciusom lesz. Mindjárt csütörtökön megyek egy majdnem 4 napos túrára Stockholmba a híres Viking Line-nal.

porvoo...

Bizony, ma felkerekedtem, és nem is egyedül, hanem a lakótársammal, Petrával, és az ikertesójával, és birtokba vettük Porvoo-t. Ez a második legrégibb város Helsinkiben, és mesés. A szó szoros értelmében. Az óváros a legszebb, tündéri pici házikók, kicsiny utcácskák, nagyon sok pirinyó kávézó és boltocska...Hamarosan lesznek képek is a mai napról, mert készítettünk, sőt filmet is, én voltam az egyik narrátor...Vettem egy tábla keserűcsokit a csokiboltban, mert ott olyan is volt. Láttam ismét babaházat egy játékboltban, és megint lenyűgözött. Eltöltöttünk Porvoo-ban körülbelül 3-4 órát, aztán visszautaztunk Helsinkibe, itt meg benéztünk egy hotelbe, melynek a 12. emeletéről lehet látni az egész várost, és nem kerül semmibe felmenni. Úgyhogy mindenkit, aki meglátogat, fel fogok vinni oda!
Mostanra rendesen elfáradtam, szerintem holnap könnyedebb napot tartok, aztán szombaton folytatódik a túra...

múzeumok...

Ma ismét nekivágtam, hogy folytassam Helsinki felderítését. Sikerült megint vagy 6 órát a cityben tölteni, és még mindig hihetetlenül élvezem. Legelőször is elmentem megtudakolni, hogy hogyan és mennyiért jutok el holnap Porvoo-ba, ugyanis ez a legújabb terv egy gyors és frappáns döntés következtében. Finnországban egyébként nagyon drága dolog utazgatni, ha picit messzebbre akarnék menni, az belekerülne 50 eurómba oda-vissza. Ez a Porvoo sem olcsó, viszont kihagyhatatlan, ahogy hallom. Miután ezt úgy-ahogy elintéztem, megtekintettem a Finn Építészeti Múzeumot. Háromféle kiállítást láttam ott, az egyik híres finn épületek fényképeit mutatta alaprajzokkal, egy teremben a tavalyi "tervezzünk nyaralókat" verseny győztes házait néztem meg, mondanom sem kell, gyönyörűek voltak. A legfelső szinten pedig makettokat állítottak ki, az egészen pici épület-modellektől kezdve az akkorákig, mint amekkora én vagyok.
Meglátogattam a kikötőmet ismét, ez kezd az egyik kedvenc helyemmé válni, mellette egy hatalmas park, és ott a "csarnok"...Imádom! A délután folyamán villamosoztam, vettem rá jegyet is. Van egy vonal, ami sok nevezetességet érint, és végigutaztam a vonalát. Szerencsére körjárat volt, és egy óráig eltartott visszaérni a kiindulásig. Én elfoglaltam a helyem, és mint Pesten a Barbie-buszokon a külföldiek, én is végigbámészkodtam az utat.
A mai sétám utolsó állomása az Ateneum Art Museum volt, ahol egy időszaki kiállítás volt egy finn festőművésznő képeiből, valamint az állandó kiállítást is megnéztem. Ma összesen kb. 3 órát töltöttem múzeumokban, és tetszett. Úgy látszik, felnőttségemre műkedvelő leszek. Ám ha igazságos akarok lenni magamhoz meg a világhoz, akkor ezt a túrát Budapesten is meg kell csinálni, mert ez nem ér, hogy itt minden tetszik, meg megnézem az összes múzeumot, otthon pedig már ezer éve nem voltam a Nemzeti Múzeumban...
Mindenesetre még mindig van ezer dolog, amit itt Helsinkiben meg kell néznem, mert izgatja a fantáziámat, úgyhogy a túra folytatódni fog az elkövetkezendő napokban. Jobb később, mint soha alapon ma letöltöttem a "Hogyan fedezzük fel Helsinkit gyalog?" útvonalterveket, van belőlük 6.
És már kezdem tervezni, hogy a majdani látogatóimnak, akiket nagyon várok már, miket fogok megmutatni, és hova fogom vinni őket...

téli szünet...

Tegnap megkezdődött a téli szünet Helsinkiben... Ezt az egy hetet Helsinki felfedezésének próbálom szentelni, de a szervezetem ezt nem akarja szemmel láthatólag. Tegnap óta küzdök a torkommal meg egy kis gyengeséggel, levertséggel. Ezért tegnap csak egy röpke sétát tettem a város keleti részén, megtekintettem egy bevásárlóközpontot, és majdnem végigutaztam a metró teljes vonalát...
Ma sajnos fekvés volt a nap nagy részében, és vadul néztem a Jóban Rosszban archív részeit a neten. Délután azért erőt vettem magamon, nagyon jól tettem, mert kis túra volt a Finn Nemzeti Múzeumba. Már nagyon rég jártam az otthoniban, de ez most lenyűgözött. Hatalmas terület, és mindent megmutat a finn őskortól napjainkig. Az első tárlat tele volt kőkori, bronzkori és vaskori leletekkel, csontokkal, szerszámokkal, ez érdekelt a legkevésbé. Majd következett a középkor, a maga vallásosságával, sok szobor, istenkép, festmény, templombelső, freskók...Utána reformáció korabeli festmények, szobrok, főleg vallásos témákkal. Láttam temetési szokásokat bemutató emlékeket. Az egyik hatalmas élmény a barokk és a rokokkó részen volt: gyönyörű bútorokat, berendezett szobabelsőket, ruhákat állítottak ki. Volt olyan terem, ahol csak a falak nézésével töltöttem perceket, annyira szépen megfesették a mennyezetet meg a plafont. Fantasztikusan szép volt a trónterem is a maga monumentalitásával.
Egy nemzeti múzeum repertoárjából persze nem maradhatnak ki a földműveléssel kapcsolatos szerszámok, ruhák, élet bemutatása, de ez megint csak nem az a rész volt, ami elbűvölt volna. Sokkal inkább a 20. századi, utolsó tárlat. Láttam háborús évekbeli emlékeket, gyerekjátékokat, ruhákat, majd tárgyakat az 50-es évekből, és ez tetszett a legjobban. Azoknak az éveknek a jellegzetességei, amikor ugyan még nem éltem, de a szüleim mondjuk igen, vagy a nagyszüleim, és nincs olyan távol. Tetszettek a háztartási gépek, a ruhák, a kozmetikumok...A lehető legaprólékosabban igyekeztek bemutatni ezeket az időket, a sportolási szokásokon, könyveken, utazási szokásokon keresztül. Az utolsó rész pedig a Finnország 2000-ben címet kapta, és ez is nagyon tetszett. Kiállítottak néhány könyvet, CD-ket (pl. Darude - ki ne emlékezne a Sandstormra?), Pepe Jeans és Hennes ruhákat, gördeszkát, babaápolási szereket, újságokat, ételeket, kozmetikumokat. Úgy gondolom, ez méltó befejezése a kiállításnak, és keretbe foglalja a látottakat.
Ami még elbűvölt, azok a babaházak voltak...Egyszerűen gyönyörűek...Mindig is mániákusan szerettem a babaházakat...körülbelül olyan magas vitrinekben kaptak helyet, mint én...és ízlésesen berendezték: mini függöny, mini tapéta, mini szalvéta, égő lámpa, bútorok...Negyed óráig csak ezeket néztem...Muszáj visszamennem, és lefényképeznem minden egyes darabot, mert annyira szépek voltak!

orientation...

Hazatértem az első kirándulásról...Ez volt az Orientation Weekend. A legjobban egy KHE-s bevonóhoz tudnám hasonlítani. Remekül éreztem magam. Tegnap reggel felkerekedtünk, és 40 perc buszút után megérkeztünk a finn természetbe. Mindenhol hatalmas fenyők, az erdő fehér, és világos...Egy kis úttörőházban volt a szállásunk, úttörőnyakkendők a falakon, kis függönnyel szeparált lakórészek háromemeletes ágyakkal.
Az első program egy kis bemutatkozás volt, majd 5-6 fős csapatokra osztottak minket. Az ebéd után a csapatoknak az erdőben kellett megtalálniuk a kérdéseket, és végigmenniük egy útvonalon. A lábnyomok a hóban segítettek. Miután válaszoltunk az összes kérdésre, visszamentünk a házba, és hamarosan következett a vacsi, amit a szervezők készítettek. Vacsi után elő kellett adni minden csapatnak egy kis darabot a megadott témákból, nagyon vicces volt. A szervezők tanítottak nekünk salmiaki-dalt, a salmiaki egy finn ital, mentolos kicsit, de rendkívül finom. A dalban mindig megemlítettek egy hónapot, és aki abban a hónapban született, az felállt, és megihatta a salmiakiját. Rengeteget énekeltünk. Olyan nótákat, amiket mindenki ismer. És ez a fantasztikus az egészben! Hogy ott voltunk hatvanan, és hiába más ország, más háttér, Unió meg nem Unió, ugyanazokat a zenéket hallgattuk, és mindenki tudja a szövegét, ugyanazokat a filmeket láttuk, ugyanazokat a poénokat ismerjük belőlük, és látszik, hogy egy generáció vagyunk...Szólt a Summer of '69, a Stand by me, a Losing my religion, és sok más dal...Hihetetlen volt!!
Aztán leszállt az este, és mentünk a szaunába, majd onnan egyenesen a befagyott tóba. Az egész tó hófehér volt a 30 centis hótól, és csak egy pár négyzetméteres lyukat tisztítottak meg a hótól, oda mentünk lehűlni a szauna után...Az egész testemet mintha tűvel szurkálták volna...Ezután visszamentünk a házba, szólt a zene, kis táncolás, beszélgetés, klikkesedés, de így volt ez jó!
Reggel 10-kor ébesztettek minket, elkészült a reggeli, ami hatalmas volt, aztán kitakarítottuk a házat, sétáltunk még az erdőben, és hazajöttünk a buszunkkal.

hungary..."van egy ország..."

Ennek a fejezetnek az apropója a mai utolsó Cultural Codes órám volt. Múlt héten mi prezentáltuk Nagy Britanniát, ma pedig 3 lelkes leányzó arra vállalkozott, hogy bemutassa a nagyérdeműnek Magyarországot...Hihetetlen élmény volt...Ott ülni 30 másikkal, akik ugyanúgy nem tudják pontosan, hogy miről is van szó, mint az a három finn lány, akik előadták, és én meg ülök, és mosolygok egész idő alatt, mert annyira jó érzés...Szegénykék, szenvedtek "Magyarország" kiejtésével, meg Sólyom László nevével, de főleg Gyurcsányéval...A hand-outot megőrzöm örökre, az biztos...Érdekes volt hallgatni, hogy miket írnak rólunk, magyarokról a könyvekben, mert egyértelmű, hogy honnan máshonnan lettek volna az infók. De jól megcsinálták, szép volt a ppt is, háttérben a magyar trikolor szívet formázva...Nem mondok nagy szavakat, de ez az amikor az embernek külföldön megdobban valami, és a torkában a gombóc...

(Meg amikor látom, hogy az Alko shopban a Törley pezsgő 5-6-7 €)

képek otthonról...

Mostanában sok a kép otthonról...Kezdődött azzal, amit Keresztapu küldött a családi vasárnapról...Majd folytatódott Balázs művészi képével a Tesómról...Tegnap meg megnéztem a khe.hun a múlt heti partyképeket...Mindegyik fotó egy szelet otthonról, és őket nézegetve rájövök, hogy hiányoznak az emberek...
A partyképeknél láttam, hogy azért a bulik még mindig fergetegesek...És jó volt látni régi és nem olyan régi arcokat: Sinya, Bőjte Zsuzsi, Csongor (ezer éve nem láttam őket), Csucsu (nem is tudtam, hogy itt van Magyarországon), Ken, Marci, Kupak, Zsó, Rita, Zöldi Ádám, Pimpi, Fibike és Balázs (olyan helyesek együtt), Indián, Kriszta, Levi, Betty, Máté, Évi, Kolos, Kornél, Dancus...És még sokan mások...Megdobbant a szívem...Hiányoznak a közös bulik.

világfalu

Új nap, új élmények, új ízek...Ez a Global Village nagy ötlet. Kicsit hasonlít arra, amikor a Külkeren nemzeti napok vannak.Meghallgattam reggel két előadást, egyiket németül Svájcról, másikat angolul a finn nyelvről. Utána következett a nemzeti ételkóstolás. Nagy sikert arattam a kőrözöttel, mindenki csak dicsérte. Rengeteg finomság volt az "aulában", sok országnak volt standja zászlókkal, térképpel, újságokkal és persze étellel. Megkóstoltam a spanyol gaspacho-t, orosz minipalacsintát, török esküvői és temetési süteményt, holland sütit, melyet a gyerek születésekor készítenek, és rózsaszín vagy kék cukorkát raknak rá attól függően, hogy a bébi milyen nemű. Ezenkívül ettem szlovén túrós finomságot, sváb krumplisalátát, német krumplipalacsintát lekvárral, és még sok mást. Délután meg újabb előadás volt az amerikai oktatási rendszerről.
Este pedig vacsorát készítettem a lakótársaknak. A pénteken vásárolt, immáron 5-6 napos kenyér segítségével fasírozottat sütöttem, és nagyon jól sikerült. A finnek is csinálnak valami hasonlót (meat balls), de állítólag annak semmi íze. Mindenesetre a nemzetközi zsűri, azaz a lakótársak nagyon finomnak találták. Kb. 10 perc alatt elfogyott az összes kenyerünkkel együtt. Szépen megterítettünk 5 főre, és lakomáztunk. Szerintem ez volt az első ilyen alkalom, hogy így együtt vacsiztunk. Hihetetlen jó érzés volt.
Holnap megint prezentálok, már megszokott az előző esti drukk, de holnap majd kiderül, hogy sikerül...

valentin nap kőrözöttel...

Még mindig nem szeretem a Valentin napot...Itt azért nem kerítenek neki akkora feneket, mint otthon...Nem láttam piros szívecskéket, meg rózsabokrokat...A Valentin bulit meg kihagytam.
Ha kedd, akkor kondi nap, másfél óra testépítés után jól megérdemelt Valentin vacsi volt nálunk, Kai főzött valami tonhalas-spagettiset, és elfogyasztottuk romantikusan...
Aztán jött a kőrözött. Holnap Világfalu nap lesz a suliban (Global Village Day), és a Kevin-féle órára nemzeti ételeket kell előkészíteni. Nem kellett bonyolultat választani, lehetőleg olyat kért, ami nem igényel melegítést...És nekem beugrott a kőrözött...Már vagy 15 éve nem ettem, mert nem is tartozik a kedvenceim közé, de ahogy rágondoltam, egyre jobban megkívántam. Tegnap bevásároltam hozzá, este skype-os segítséget kaptam Aputól, aki a világ legjobb kőrözöttjét készíti, és ma nekiálltam a műnek. Ahhoz képest, hogy a túró itt még mindig nem az igazi, egész jól sikerült, és hasonlít az emlékeimben élő ízre.
Miután megkentem vagy 40 (?) kis kenyeret vele, megkínáltam a lakótársakat. Hatalmas sikert arattam...A francia haverok odavoltak!! A lengyel lakótársam kérte, hogy minden nap csináljak ilyet. Most bent pihen a hűtőben egy tepsi szendvics, és várja, hogy holnap feltálalják a Global Village Day-en.
Egy dolgom van már csak, a Kevinnél megszerzendő 5 pontért meg kell írnom a kőrözött történetét, receptjét, és felrakni az óra honlapjára...

pillanatok a finn éjszakából

A Dj-k iránti vonzalmam nem csitult... :))) Dj's forever & everywhere
Csoportkép francia-magyar szereplőkkel
Itt meg a libaparty: Dani, Petra, Zsu és Elodie

Kékszeműek

Ha hétfő, akkor óra Kevinnel. Ma ismét rendkívül érdekes volt. Egy videót néztünk, melynek címe: Blue-Eyed, eredeti nyelven: Blauäugig. Egy kísérletet mutat be, hogy hogyan lehet előítéletességet nevelni az emberekbe. A kutató (Jane Elliott) fő területe elsősorban a náci Németország története. A kísérletet a hetvenes években elvégezték gyerekeken, majd a kilencvenes évek elején felnőttekkel is. A gyerekeket akkor két csoportra osztották: kék- és barnaszeműek. A barnaszeműekbe egy egész napon át sulykolták, hogy felsőbbrendűek, okosabbak, szebbek, mint a kékszeműek. A gyerekek egész viselkedését meghatározta az, hogy melyik csoportban voltak. Ugyanez a felnőtteknél komolyabban történt. Jane Elliott megbeszélte a barnákkal, hogy bármi áron is, de megalázzák a kékszeműeket. Az egyik férfi el is sírta magát...
Nem volt semmi a film. Én néhány résznél rendesen rosszul éreztem magam. Talán a beleérzőképesség miatt. Mindenesetre imádom Kevint, úgy érzem, ezeket az órákat, ezeket a feladatokat és nézeteket sosem fogom elfelejteni.

így buliz(t)unk mi...

Nos, következzenek a beígért képek a Bling Bling partyról... Itt látható Petra, Anne (Hollandiában férfinév) és Charlotte, valamint a Bling Bling kellékek: pilótanapszemüveg, sapka, hosszú nyaklánc, óriási kereszt, selyemszalag....
Norbert és Anne nagyon érezték a bulit...Sajna, nem készült kép Norbert lakótársairól, akik afro parókát öltöttek eme nemes alkalomra...
Petra és Dani...Meg az elmaradhatatlan napszemüveg, nyaklánc, fülbevaló és bor...
És itt vagyok én, francia és német srácok gyűrűjében...Azért nem vittem túlzásba a csicsát...Nehéz lenne rávenni, hogy úgy öltözzek, mint egy karácsonyfa...
Kicsit füstös a kép, de azért ki lehet venni, hogy ki van rajta...Kezemben egy pohár 2 euros cider, ami itt nagyon felkapott gyengén alkoholos ital, azt mondanám, hogy a sör női megfelelője, finom körtés íze van, általában ezt szürcsölgetem a bulikban...
Ez a kép a buliba menet készült a metróállomáson, rajta az egész csapat. Most már elmondhatom magamról, hogy metrón is utaztam (ingyen)... Ez itt még a PreBlingBling party (PreBahnhof után szabadon) nálunk. A konyha ismerős lehet az eddigi képekről...
Szóval így buliztunk mi...

i heart helsinki

(A címet a Szex és New York I heart NY című epizódja inspirálta.)
A mai napot teljes egészében a dizájnnak szenteltem, valamint annak, hogy még jobban megismerjem Helsinkit. Az idő is épp megfelelőnek bizonyult... Először is bementem a citybe, ez még nem látszik a térképen, mert ez csak a belvárost mutatja. Az első utam a kikötőbe vezetett. Gyönyörű és lenyűgöző volt. A parton láttam egy mini piacot, és olyan közel mehettem a tengerhez, amennyire akartam. Be volt fagyva rendesen. Amerre a szemem ellátott, csak jégdarabok voltak. Ez azért is volt furcsa, mert én eddig tengert csak nyáron láttam...Már alig várom, hogy egy picit tavaszodjon, kíváncsi vagyok, milyen akkor. Ezután a csarnok felé vettem az irányt (Old Market Hall). Kisebb, mint a pesti, de nagyon hangulatos...Minden bódé tiszta fa burkolatú, lehet enni is. És kapható göngyölt káposzta is! Ki fogom próbálni. Rengetegféle sajtot, magvakat lehet kapni, a hentesáruról, a halakról és a pékáruról nem is beszélve. Legközelebb ott veszek kenyeret. A csarnok után megrohamoztam minden lakberendezési és design üzletet. Voltam az aarikában, megnéztem a majdani nyakláncomat és fülbevalómat, meg a rengeteg rénszarvasos apróságot, jártam a marimekkoban, ahol egyedi táskákat lehet kapni, törülközőket, konyhai textíliákat és kiegészítőket. Útba esett egy iittala bemutatóterem is, ahol szebbnél szebb bögréket, edényeket, terítőket találtam. A iittala az üvegjeiről híres elsősorban. Következő célpont az artek nevű bolt volt, ahol minimál design-os székeket, asztalokat lehet kapni, de van többféle polc és szekrény is...Mielőtt megtaláltam volna a Design Districtet, betértem egy mokko nevű terembe is, ahol gyönyörű albumok vásárolhatók a designról, persze borsos áron.
Ezek után nagy volt a várakozás a Design District iránt, de nem váltotta be a reményeimet. Sok a galéria, az antik bolt, és kevés ilyen van, mint az előbb említettek. Jártam viszont egy retrós ruhaboltban, ami iszonyatosan drága volt, viszont a cuccok egyediek, semmi kétség. Ha már design, akkor megrohamoztam a Design Múzeumot, ami különösen lenyűgözött! Van egy állandó kiállításuk, a finn design története, és emellett van egy időszaki kiállítás is, most éppen az olasz formatervezésről. Fantasztikus mind a kettő. A múzeumban sok időt eltöltöttem, ott is volt shop gyönyörű albumokkal, fájt a szívem, hogy nem lehet egy sem az enyém, de ami késik, nem múlik. Ma egész nap annyi szépet láttam, hogy nem is tudom felfogni. Begyűjtöttem minden katalógust, amit lehetett. Amiben csak képek vannak, azt teszem ki a szobám falára, amiben szöveg is van, azt alig várom, hogy elolvassam...A múzeum után egy diákétterem felé vettem az utam, de akkor szembe jött a Design Forum nevű hely, melynek egyik része shop és kávézó, másik része egy nagyon elvont, modern lakberendezési rész, harmadik része pedig egy híres finn nappali bútorokat gyártó márka bemutatóterme. Na, itt újabb 20 perc tátott szájjal csodálkozás következett.
Aztán persze mentem ebédelni, mert ez már délután 3-kor volt. Ma nagyon finomat ettem: sült csirkecomb ananászos-majonézes mártással, rizzsel, salátával. Ebéd után még sétáltam kicsit, megnéztem a Kiasma-t, ami a kortárs művészetek múzeuma, de csak éppenhogy, mert nagyon drága a kiállítás, viszont a shopban az albumok felett ismét a szívemet fájdítottam.
Arra lettem figyelmes, hogy már fél hat van, eltelt a nap nagy része, úgyhogy hazajöttem. De ma volt az itteni legjobb napom, pedig mind a 28-at élveztem!! Fontolgattam, hogy felülök még a 3T villamosra, mert azon a vonalon Helsinki minden nevezetességét látni lehet, de mivel nincs jegyem, bliccelni pedig 1 órás út alatt nem kellemes, főleg, mert nézelődni szerettem volna, így elhalasztottam. Maradjon következő alkalomra is néznivaló...

uszoda

Szinte hihetetlen, hogy még ebben is szerencsés vagyok! Helsinki legnagyobb és legszínvonalasabb uszodája 10 perc sétára van tőlem...És ma végre megnéztem! Úgy éreztem, a prezi után megérdemlek egy kis kényeztetést, úgyhogy felkerekedtem a teljes menetfelszereléssel, és elindultam. Az uszi gyönyörű! Van egy 50 méteres medence, mellette egy 33 méteres, egy műugró, vagy 2 gyerekmedence, és egy jakuzzi. Leúsztam a magamnak kijelölt hosszokat, és bevágódtam a jakuzziba. Isteni volt. A vízsugár 5 percig jön a falból, majd 5 percig pihen. És ami nagyon tetszett, az a medence feletti csőből jövő erős vízsugár, ami úgy masszírozza a hátat, hogy valami elképesztő. Van vékony cső, 20 centis, meg talán fél méteres, de az utóbbi kettő nem henger alakú, hanem lapos, hogy még jobban megtörje a vízet.
A vízi élvezetek után pedig meglátogattam a szoláriumot 20 percre. Úgyhogy most nagyon jól érzem magam!!

kultúraközi...

Újabb prezentáció van a hátam mögött. A téma Nagy-Britannia volt, elsősorban a kultúrális sajátosságok, üzleti etika, tárgyalási taktikák...A csoportból én voltam az első megszólaló, úgyhogy kezdtem a csoport bemutatásával, a témák ismertetésével, és a saját témám elővezetésével. Végül nem sikerült rosszul, nyelvi hibáim voltak jócskán, de még bele kell jönnöm a prezentálásba. A PowerPoint is szépen mutatott a kivetítőn. Nem hittem volna, hogy Falkné óráinak még hasznát veszem, de így történt. A tanárnő külön kiemelte Hofstede, Trompenaars és Hall említését, ami az én témám volt. Megnyugodtam. Jó túlleni ezen is.

raejuusto

Ráakadtam az itteni túróra a napi bevásárlás közben a Lidl-ben, ami 5 percre van tőlem, és eszembe sem jutott volna, hogy ott keressem. Még nem bontottam ki, de a képen a doboz tetején félreérthetetlenül túrót ábrázolnak...Nagyon kíváncsi vagyok! Hétvégén kiteljesedik a túrós tészta projekt! És onnantól már nincs messze a túrófánk sem, meg a vargabéles...

BLING BLING

Ez pedig a tegnapi party beceneve...Belekerült egy kis időbe, mire megtudtam, mit is takar ez, és tegnap megtaláltam a tökéletes fordítást, hogy mindenki értse: Virítom-party. Adott egy hely, és bent az emberek mintha egy Ali G filmből jöttek volna...Sok csicsa, sok csillám, sok bizsu. Minden pasi mintha Puff Daddy lenne, vagy Notorius B.I.G: aranyszínű susogós melegítőfelső, hatalmas fux. A csajok meg mintha mind Beyonce hasonmásnak készültek volna: csillivilli miniszoknya, nyakláncok, méretes fülbevalók. Mindenesetre az összhang óriási volt...A hangfalakból tombolt a hip-hop meg a rap, és két freestyle mc nyomta a szöveget. A hely gyönyörű és hatalmas, elegendő tér a táncra, de elég szék és asztal az üldögéléshez. A falakon körbe kivetítők, és ment az aktuális szám klippje, vagy csak sima vizuális effektek. Ötletes, jó buli volt!

Engaging in Rhythm

Ez egy tegnapi sulis élményem, de igazán emlékezetes marad, annyira jó volt. Van nekem egy tantárgyam: Intercultural Business Communication. A tanár egy harmincas, nagyon sármos amerikai férfi, és egyedi módszerei vannak. Szerinte nem azt kell tanítani, hogy milyen különbségek vannak a kultúrák között, hanem azt, hogy milyen hasonlóságok. Az első "prezentáció" kapta a fenti címet: Összeköt a ritmus...A feladat a következő volt: egyénileg, párban, vagy csoportban összeállni, és a 40-50 fős bandának betanítani valamiféle mozgást, táncot. A zene csak lehetőségként volt felajánlva, de végül mindenki hozott azt is...És bementünk egy óriási tornaterembe, és jöttek egymás után a nemzeti táncok, vagy csak sima diszkótánc, tai chi, jóga. 2 órára visszatértünk az óvodáskorba, és nagyon jól éreztük magunkat. Felszabadultunk. Végül a feladat elérte a hatását. A legvégén Kevin (a tanár) egy törzsi afrikai táncot mutatott zenével, és valami óriási volt, ahogy ott álltunk 40-50-en egy körben, és ősi afrikai tam-tamra ugrálunk önfeledten.

design

Nem tudom megállni, hogy ne írjak egy kicsit a finn design-ról. Beleszerettem az első látásra...Ez a márka pl. az aarikka, fő vonása, hogy tiszta természetes anyagokból (fa, pamut) készítik a termékeket. Lehet kapni ékszereket, egész kollekciót ugyanabból a színből, ugyanazzal a formával, lehet konyhai kiegészítőket vásárolni, ágyneműt, ezer kis apróságot, amik feldobják a lakást. Engem teljesen elvarázsolt...Egy ilyen rénszarvasos bögrével lehet, hogy meglepem magam...

tömegközlekedés

A mai második témám az itteni tömegközlekedés, az apropóját pedig rögtön el is mondom. Helsinkiben nagyon drága a közlekedés: egy jegy a belvároson belülre €2.20, kissé kijjebb €3.60. Vehetsz Travel Card-ot, ami úgy kábé 10 rongy havonta, és napokat tölthetsz rá. Én ezt az opciót kihagytam, és a kintlétem 3.napján úgy döntöttem, hogy ebből a pénzből inkább kabátot veszek. Van egy olyan lehetőség is, hogy ha a vonat elejére szállsz, ahol kint van a TicketSale logó, akkor ott vehetsz jegyet a vonat indulása után. Jön az emberünk, és tőle lehet jegyet venni. A trükk az, amit mi Anyuval nem tudtunk a legelején, hogy emberünk a jegyet nem kérheti, csak eladhat. Szóval ő nem ellenőr, pusztán mezei kis árusító. Tehát felszállok a vonatra, és ha tiszta a levegő - nem látok ellenőr-gyanús embereket - akkor eszem ágában sincs jegyet venni. Jöhet az árusító, én ráutaló magatartással kifejezem, hogy nekem van jegyem.
Na, de ma, jött a para, meg két talpig feketébe öltözött ember pisztollyal, meg mindennel. Egyből beugrott, hogy biztos ezek lesznek az ellenőrök (merthogy nem láttam itt még olyat). És vettem jegyet...És kiderült, hogy nem ellenőrök voltak, hanem a pályarendőrség, vagy mi...(Az ellenőröknek csak ritkán van pisztolyuk.) Nagyon bosszant a dolog...Kidobott pénznek érzem a 2.20 eurot!! Buszon más, ott a vezetőtől venni kell, nincs mese. De én vonattal járok (alias HÉV, csak szebb, jobb, gyorsabb, van rajta wc), mert vonatállomásnál lakom. Ma megnéztem, hogy a city 6 perc vasútra van tőlem. Villamoson csak szimplán bliccelek, ott nincs fakszni, jegyárus, vagy hasonló. Metróval meg még nem mentem. Állítólag az ellenőrök itt mindig csapatban járnak, és kékbe vannak öltözve, szóval messziről meg lehet őket ismerni.
Legközelebb talán nekem is sikerül...

leipäjuusto

Vajon mit jelent a cím? Megkérdeztem ma a finn tanárnőmet, hogy mi finnül a 'cottage cheese' (azaz a túró), és ezt a szót írta fel a táblára...Ennek megfelelően el is indultam délután, hogy megkeressem a hőn vágyott terméket. Meg is találtam az S-Market nevezetű helyen, de megmondom őszintén, nem győzött meg: valami fehér alapon barna foltos sajt volt, ami biztos nagyon finom, de nem hasonlított a túróra. Találtam olyat, ami igen, de annak nem ez volt a neve, még csak nem is az, amit a Bence küldött. Szóval itt a dilemma, szerintem hétvégén bepróbálom a kicsit hasonlítót, legfeljebb jól megtejfölözöm, és megcukrozom, és rá a tésztára. Szóval a kalandok folytatódnak...

eastern-western sugar

Ma úgy éreztem, a sors meghallgatta azt a kívánságom, hogy édeset szeretnék már enni! A menzán az egyik választási lehetőség a répapalacsinta volt valami piros lekvárral. Hát persze, hogy azt ettem! Na, azért nem volt egy nagy tüzijáték...
Komolyan mondom, túróra vágyom: túrós tészta, túrógombóc, vargabéles, túrós táska, túrótorta, stb, stb. Az első gyanús dolog az volt, hogy a finn-magyar netes szótárban nem találtam finn megfelelőt a túróra...Muszáj volt utánanézni, mert itt nem divat, hogy ráírják a dobozra, hogy mi van benne. Így sikerült első nap margarin helyett sajtkrémet vennem (azóta is a hűtőben figyel). Ezért múlt héten fel akartam készülni a finn kajanevekből. Hát, túrót, azt nem találtam. De még nem adtam fel! Linda azt mondta, hogy van itt túró. Rendületlenül reménykedem:))) Lassan kezdem érezni, hogy azért hiányoznak az otthoni ételek. Tegnap el is kezdtem nézni a szakácskönyvet (azt az egyet, amit hoztam), és találtam benne jókat. De egy rakott krumpli anélkül is megy. Lehet, ezen a héten ez lesz a projekt.
Szerdán nagy Helia party lesz: Bling-Bling party sok csilámmal, sok bizsuval, és mindennel, ami belefér. Azt hiszem, azt megvizsgálom...
Ma elkapott a Zagar őrület...Hejj, a szép emlékek az Astoriáról meg a 13-as számról...

i miss you:

anyu, apu, tesó, kereszték, timi, dettke, panni, zsutti, ágica, imó, nórika, betty, dancus, évi, szabesz, szabesz-évi, ádám, ronin-ádám, dani, saci, gabi, marci, bence, nevi, tomi, eni, zoli, andris, gábor, judyka, meli, kriszti, niki, zsó, ax...

Különbségek...

A hétvége jelszava a nyugodtság volt...némi tanulással, prezentáció kreálással, finn leckével, szállodakereséssel, szörfözéssel, és egy Napkelte interjúval. Hiába, hiányzik a tévé...
Ma este 8-kor összeült a 39-es apartman megbeszélni az együttélésünk felmerült kérdéseit. Megegyeztünk a költségek megosztásában (szemeteszsák, mosogatószer, takarítószer, wc-papír), a tegnapi pizza történetét (hogy soha többet ilyen nem fordul elő), a hűtőben lévő kincsek tiszteletben tartását (ha kell vmi, akkor megkérdezzük a tulajdonost, hogy nem bánná-e...). Aztán csak úgy beszélgettünk: pasikról, nőkről, kalandokról, kapcsolatokról, pénzről, állásról, otthoni suliról, testvérekről.
Néhány érdekesség: franciahonban a havi minimálbér 1000 €, nem semmi! A hollandok egy farmerért normális árnak tartják a 80 €-t, Tanzániában egy farmer 4$. Hollandiában a tanulmányi ösztöndíj megállapításánál figyelembe veszik a szülők jövedelmét. Kai, a tanzán lány nem kap semmit az ittlétért. Arra a megállapításra jutottunk, hogy Franciaországban kell dolgozni, és Tanzániában elkölteni.
Jó volt beszélgetni...Nem mintha nem szoktunk volna, de ez különösen jól sikerült.

helsinkiben -20 fok van...és Te, hogy vagy?

Néhány kép a legfrissebbek közül (azaz maiak): Kai&Zsu
Itt vagyunk Romainnal kettecskén...
Nyugodt, punnyadós szombatnak néztem elébe...A tegnapi Pasila-party és az éjszaka izgalmai után (ő, én, és a világháló) sikerült délután 1-ig aludnom. Vagyis...először felkeltem 10 körül, kimegyek, látom, hogy Petra és Kai a nappaliban sutyorog...majd később megláttam, hogy egy szénné égett pizza felett. Történt ugyanis, hogy Wojtek kolléga hazajött éjjel totál berúgva, és kedve támadt egy pizzára. Betette a sütőbe, és elaludt...Petra kelt fel reggel a szagra. Még komoly dolog is lehetett volna belőle. Na, ez nekem elég volt, hogy visszafeküdjek aludni. Felkelek 1-kor, újabb sokk: Petra és Kai takarítanak. Én meg ott állok bambán, pizsiben, és a reggelim után kutatok. Kissé lelkifurdalásom volt. De reggeli után elkapott a takarítás engem is:)
Mosás, felmosás, rendrakás, teregetés, kis pihenés, ebédfőzés, meg punnyadás. -20 fok van, és valahogy nincs motivációm kitenni a lábam...Ma este megint Pasila-party. Ez azt jelenti, hogy a mi épületünkben van a házibuli az egyik lakásban. Hetente 2x minimum van ilyen. Lehet, hogy belövöm a Szex és New Yorkot a winampra, vagy olvasok egy kicsit...Ez egy ilyen nap.

3 7

Neeem, ez nem harminchét...Ez három hét...Amióta itt vagyok. Gyönyörű, fergeteges három hét. Az első pár napban Anyuval, majd utána egyedül, de nem magányosan. Három hét alatt megküzdöttem a mosógéppel, a bankügyintézővel, egy angol prezentációval, a kábelekkel, az ineternetcsatlakozással, a fehér falakkal, a villanytűzhellyel...Barátságot kötöttem az euroval, a hideggel, néhány franciával, hollanddal, némettel, észttel, tanzánnal, a helsinki vasúttal, a korai sötétséggel, a szaunával, a konditeremmel, az üvegfalas sulival, és annak mind a 8 emeletével, valamint az olcsó menzával. És rendületlenül szeretek itt lenni!!

Az első itteni képek...

És ő pedig Maik, a német kedvencek egyike...Ő a személyi edzőm a konditeremben, és egyben az egyik legjobb haver itt.
Íme Petra, a holland lakótársnőm és Norbert, akivel a magyart gyakorolom intenzíven, valamint ő az, aki mindig segít, ha be kell állítani a winampon a pornótévét.
Idill Junailijankuja 5A-ban, a studio 39-ben. Mindenki itt van, akivel együtt lakom: Petra fényképez, Kai, Romain, Wojtek és Szuzika...
Francia-magyar koprodukcióban készül a vacsi...
Íme a csodás Helsinki éjszaka pillanatképe, a szereplők pedig: Szuzi (H), Romain (FR), Petra (NL), Dani (GR), Charlotte (NL), és indulunk bulizni...Már nem emlékszem, itt éppen hova mentünk.
A lent említett városnézés során készült a fotó...nagyon fáztunk...Utána egyenes út vezetett egy forró csokiig.
Nos, a reklamáció jogos volt: képek igenis kellenek! Ez itt a Pasila-Böle-i vasútállomás...Mivel mi általában vonattal közlekedünk, elég sokat járunk erre. Itt éppen a vasárnapi városnézésre indultunk mínusz 20-ban. Vonatjegyet soha nem veszek, gyakorlatilag 3 hete ingyéé utazom. Egyébként ez a vasútállomás 5 percre van az otthonomtól.

Az első feltöltött kép...

M.Nórának mindig jó ötletei vannak

Hogy ez eddig nem jutott eszembe!!
Pedig milyen egyértelmű, hogy egyszerűbb, mint az iwiw, egyszerűbb, mint az msn személyes üzenete, blogot kell írni!! És eddig nem is jutott eszembe...Birka! Szóval ezentúl majd csak naponta egyszer kell leírni ugyanazokat a dolgokat, és mindenki kedvére elolvashatja...

Esik a hó már 2 napja, és gyönyörű a város...Itt meg is marad a hó, még az utakon is, és annyira szép minden fehérben. Elkapott a hangulat, hogy menjek egyet sétálni éjszaka...Már mindjárt 10 óra. Eszembe jutottak a régi mátyásföldi éjszakai séták, és rájöttem, hogy azóta sem sétáltam céltalanul éjszaka, és most vágyom rá. És a legjobb az, hogy meg is tehetem, spontán, ad hoc módon. Most ennyi elég lesz, mert már nagyon kíváncsi vagyok, hogy hogy is néz ki a blogom!!!