technika...itt is és mindenhol...

Mindegy, hol vagyok, kiszúr velem a technika ördöge! Lefagyott az oldal az online vizsgám közben. Már írtam Kevinnek, remélem, meg lehet oldani valahogy. 30-ból 19 kérdésre válaszoltam, és nagyon nincs kedvem előről kezdeni más kérdésekkel, de ez a legjobb alternatíva. Most várom Kevin válaszát...Annyira túl akartam lenni ezen! Egyébként nem egy könnyű vizsga, még akkor is, ha bármit használhatok segítségnek (néha az angol-magyar szótárt). Velem mindig ilyenek történnek, peches vagyok!
Nem baj, meghallgatom tizenötödszörre is a Hips don't lie-t, és készülök az esti bulira...

helsinki, tavasz, napsütés...szeretem!

Majdnem egy hete nem írtam...De most pótolom. Suliból van még 3 hét hátra, sűrűsödnek a prezik és a beadandók. Apropó! Két tantárgyból is on-line kell vizsgáznom. Kérdések a neten, ha egyszer megnyitod, el kell kezdened, és lehetőleg be is fejezned. Azt nem tudom, hogy időhatár van-e, mindenesetre keddig mindenkinek meg kell írnia, aki pontot akar belőle. Kíváncsi leszek, holnap nekiugrom az elsőnek. Ma az íráskézsség fejlesztő órán 4.2-es osztályzatot kaptam. Kicsit vicces, hogy lassan 15 éve járok iskolába, de még mindig meg tudok lepődni.
Nem győzöm hangsúlyozni, hogy itt is tavasz van. Napkelte 6-kor, napnyugta 9-kor, 10-13 fok, napsütés, kivirultak az emberek. A cserediákokat is örömmel tölti el a tavasz, főleg a 3 napos ünnep.
Itt sokkal nagyobb a felhajtás a május elseje körül. Az csak egy dolog, hogy a munka ünnepe, meg satöbbi, de itt a tavasz kezdete és a diákok ünnepe. 3 napra teljes Finnország megőrül, különösen azért, mert minden előrejelzés szerint gyönyörű időnk lesz. Vasárnap koncertek, szoboröltöztetés, szökőkútba-ugrálás, hétfőn a buli után reggeli piknik, grillezés a szabadban, stb. És még azt mondják, hogy a finnek nem tudnak élni. Nem igaz!
Ma egyébként megint adtam a kultúrának, elmentem a Design Múzeumba két időszakos kiállítást megnézni, és még mindig lenyűgöző. Az egyik a női tervezők munkáit mutatta be, a másik pedig - lehet, hogy nagyon banálisan hangzik - a templom-design fejlődését. Nem is gondoltam volna, hogy a papok, püspökök ruháján híres tervezők dolgoznak. És minden egyéb templomi kellékre igaz ez. Amíg itt vagyok, lesz még egy kiállítás, amire elmegyek, mielőtt elbúcsúzom Helsinkitől. Ez pedig hajszálpontosan 1 hónap múlva következik be.
Egyébként új barátra találtam Sebastian személyében. Egy tündér, egy olyan pasi, akiről semmi rosszat nem tételeznék fel. Hirtelen jóba lettünk, és sokat segít a németben, vele napi szinten gyakorolok msn-en. És megígérte, hogy segít a szóbeli vizsgára felkészülni.
Mostanában rászoktam a dvd-kölcsönzésre. Ma például nem választottam olyan jól a Le Divorce, azaz Válótársak című mozival. Tele volt sztereotípiákkal a franciákról. Viszont ráismertem benne néhány dologra, amit Elodie mesélt. Például, hogy a francia éttermekben kicsi, de annál dekoratív adatokat adnak, hogy ne tele egyed magad, hanem egy jót egyél. Ezért az élményért a filmben 900 €-t fizetett egy cirka 8 tagú társaság.
Ezen a héten egyébként Kevinnél is érdekes téma volt: hogyan befolyásolja a kultúránk az üzletet, és a vállalatokat. A feladat az volt, hogy választani egy vállalatot, és két választott tényező alapján elemezni a kultúra befolyását. Ez megint azért volt érdekes, mert mindannyian bemutattunk valamit (én a BKV-t), és ezekből lehet a legtöbbet tanulni. Kezdem jobban élvezni a kiselőadásos órákat, mint a sima tanár-beszél-mi-jegyzetelünk órákat.
Úgyhogy így mennek most a dolgok Helsinkiben: tavasz, napsütés, miniszoknya, farmerdzseki, napszemüveg, eper, mozi, jégkrém, bulik, Vappu!

városnézés...

Most már egészen biztos, hogy Helsinkiben is tavasz van! Szikrázó napsütés, 10 fok körüli hőmérséklet, semmi hó és jég...Nem is gondoltuk volna, hogy egyszercsak ilyen hirtelen itt lesz. Ennek örömére tegnap Kait rávettem egy kis városnézésre, mert a drága leányzó eddig nem sokat látott Helsinkiből, nem is érti, miért vagyok én szinte szerelmes a városba. Úgyhogy útra keltünk, és az is volt a nem titkolt szándékom, hogy fotókat készítsünk Helsinkiben... Ez Helsinki főutcája, a Mannerheimintie...
Ennek a képnek története van...Kai ugyanis imádja a Stockmannt, ami egy hatemeletes áruház, és mindenképpen meg akarta örökíteni...Hogy közbejött egy villamos? Sebaj..
Itt látható az orosz örökség...Ez az ortodox templom a legszebb orosz épület egész Európában, legalábbis az útikönyv ezt mondja...
Tengerpart...ez nem a kedvenc kikötőm, sőt tegnap láttam először, ezen Kai meg is lepődött, mert azt gondolta, hogy Helsinki minden partját betéve ismerem.
De itt is van a Kikötő...Kai azt mondta, hogy legalább egyszer látni akarja, hogy miért is vagyok én oda ennyire ezért a helyért. Szerintem csalódást okoztam neki, mert semmi különös nincs itt, csak a tenger minimális jéggel (2 hete még jégtáblák borították), a part, és háttérben a Viking Line, de olyan szép!!
Ez egyike az Esplanadin lévő szobroknak. Az Esplanadi a kedvenc utcám, ez vezet a kikötőbe, van egy északi része és egy déli, és közte meg egy park, ahol majd fagyit fogunk enni, ha tényleg nyár lesz.
És itt meg mi ketten az Esplanadi egyik padján. Sosem gondoltam volna, hogy Kai lesz az, akivel a legjobban megértjük egymást. Ő Afrika, én Európa, ő fekete, én fehér, és mégis szinte kitaláljuk egymás gondolatát. Nagyon szeretem őt!!

don't bullshit me...!!!

("Látod, ez a szar, hogy várnánk vissza a férgek régi énjét. Ami lehet, hogy csak álca volt, vagy a pillanatnyi fellángolás. De tudod, még mindig azt mondom, hogy inkább egyedül, mint élve egy reménytelen, jövőnélküli, egyoldalú kapcsolatban" - Dettke, 2005.11.01)
Először is leszögezem, hogy pontosan tudom, hogy ez az a dolog, amivel nem szabadna foglalkoznom. De nem tudok. Nem ezzel kelek, és ezzel fekszem, de eszembe jut. És nem akarom ignorálni...illetve akarom, de nem tudom. Milliónyi kérdés van bennem, és a legborzasztóbb, hogy ezekre nagy valószínűséggel sosem kapok választ!
Mi történt januárban? Mitől voltam akkor érdekes? Hogyhogy mindig jutott idő egy kis beszélgetésre? És rögtön a következő: Mi történt március elején? Mitől váltam hirtelen érdektelenné? Hogyhogy azóta egyszer sem volt idő megírni egy tetves e-mailt? Ha történt valami, akkor azt miért nem lehet elmondani? Egyenesen, korrektül...Én ha nem akarok vkivel lenni, levelezni, beszélni, azt megmondom neki. Engem így tanítottak. És nem tudok mit kezdeni ezzel a másik fajta viselkedésmóddal, soha nem is tudtam.
És bocsássa meg nekem a világ, de milyen dolog már az, hogy egy március elején írt e-mailre mai napig nem érkezett válasz? Hogy képes valaki annyira hülyének nézni, hogy azóta is hiteget, hogy majd megírom, meg tudom, hogy illene, csak sok a dolgom? És hogy lehetek én akkora hülye, hogy elhiszem, hogy valaha megkapom azt a levelet? De ha megkapom, abban úgysem az lesz, aminek lennie kellene.
Miért kell velem játszani??? Ha igen, akkor az legyen igen, ha nem, akkor az legyen egy egyenes nem. És a legfájóbb az, hogy könyörgöm, én nem egy rajongó kislány vagyok, meg nem egy csaj a szomszédból, hanem a múltja egy része...Ezt érdemlem? Ezt kell velem csinálni? 1500 km-ről először hitegetni, aztán meg le sem sz*rni??? Komolyan ép ésszel fel nem fogom, hogy ezt a közös élet, emlékek után hogy képes velem valaki megcsinálni? Mi változott január óta? Megcsúnyúltam? Vagy már nem vagyok jófej, kedves, aranyos?
Szeretném azt hinni, hogy a hiba nem az én készülékemben van, de össze vagyok zavarodva, és én már semmit sem értek, és kezdek semmin sem meglepődni...

ha én főigazgató lennék...

Tegnap utóvizsgáztam az egyik tantárgyamból, mert a stockholmi túra miatt lemaradtam róla még márciusban. És olyat tapasztaltam az itteni rendszerben, amit mindenképpen érdemes megosztani Veletek, sőt követni is lehetne.
Itt ugyanis a vizsga mindenből az utolsó órán van, és utána az itteni Neptunban (fedőneve: WinhaWille) meglátod a jegyet, amit kapsz rá. Mivel nincsenek előadások, így van bőven hely, idő, alkalom, tanár az utolsó órás vizsgára. Ha viszont valami miatt lemaradsz, vagy nem sikerül, akkor egy évben négyszer van utóvizsgahét, vagy valami ilyesmi, ahol pótolhatod, vagy ismételheted a vizsgát. Erre fel kell jelentkezni egy nyomtatvány kitöltésével, és nincs létszámlimit. Az utóvizsgák mindig délután vannak fél 6-tól, így nem zavar bele az éppen aktuális iskolai időtöltésbe. Az utóvizsga időpontjában mindenki egy teremben írja a dolgozatát, de különböző tantárgyakból. Ezt meg úgy oldják meg, hogy belépéskor átadják az embernek a személyre szóló borítékját, amiben megtalálhatja a neki előkészített feladatokat. Olyan egyszerű, és szervezett, én nem is értem, hogy nálunk miért más a gyakorlat.
Éppen most szenvedek a külkeres vizsgajelentkezéssel, és engem még kevésbé izgat, mint azokat, akik dühösen írnak szitkokat a Neptunról iwiw-en vagy msn-en. Nem tudom, ki hogy van vele, én erre a rendszerre szavazok!

húsvéti móka és kacagás...

Ahogy otthon mondanánk, tegnap rendesen elkaptam a fonalat...Az egész ott kezdődött, hogy nyugodt, pihenős, tanulós napot terveztem, de volt egy ebédmeghívásom Elodie-hoz, hogy együtt húsvétoljunk. Eddig ez persze teljesen rendben van. Az ebédből az lett, hogy ott töltöttem az egész délutánt 3-tól 7-ig, nagyokat beszélgettünk, hülyéskedtünk, és egyszer csak kipattant Stefan fejéből, hogy este házibulit csinál. Ez remek ötletnek tűnt, ugyanis hiába volt vasárnap, a szórakozóhelyek a szombati belépőket szedtek, és hamar elmúlt a lelkesedés, hogy kimozduljunk.
Szóval 7-kor haza, majd 11 körül újra vissza hozzájuk a becses kincsemmel, az üveg tekilával. Megtanítottuk Elodie-nak, hogy kell inni, és csak jöttek a körök egymás után...A következő lépés egy játék volt. Ajánlom minden barátomnak, hogy próbálja ki, gyakorolja szorgalmasan, hogy profivá váljon, mire hazaérek. A játék:
Leültök egy asztal köré, és annak tetejére helyeztek egy üveget (mindegy, hogy tele vagy üres, vagy félig tele, vagy félig üres), az üveg tetejére meg egy pakli kártyát. A játék lényege, hogy fújni kell egy levegővel a kártyákat, és minimum egynek le kell esnie. A fő cél minél többet úgy lefújni, hogy az utolsó a helyén maradjon. És ha már megvolt a szussz, akkor jön a következő, természetesen már kevesebb kártya van fent. Ő is fújja, de lehetőleg óvatosan, hogy ne ő, hanem a mellette ülő igyon. Mert ha lefújod az utolsót, nincs mese, inni kell! Ha nálad esik le, akkor te készíted a következő piát a következő körhöz, és te kezded a fújást. A kör alakja miatt előbb-utóbb mindenkire rákerül a sor.
Egész éjjel játszottunk, készültek vicces képek, és eléggé megfáradtunk. Utána már szigorítottuk a szabályokat, kéz használata nélkül kellett meginni a rövidet. Na, ez volt aztán igazán mókás! Meredek lett az éjszaka, 4-kor jöttem haza a tekilám nélkül.
Ma viszont már jó kislány leszek: nincs több mókás játék, nem iszom, nem megyek bulizni, csak tanulok, ahogy illik! :)))

nagypéntek, nagyszombat...

Megkezdődött a húsvét. Tegnap Elodie-val elmentünk megnézni egy kis előadást a bibliai történetről, sajnos finnül volt, egy szót sem értettünk, de az egész nagyon szép és különleges volt. Főleg azért, mert az egész színjáték egy körmenet volt Helsinkiben éjjel, és minden jelenet máshol játszódott, úgyhogy a közönség és a színészek is vándoroltak. A város terei meg főbb épületei, mint a fehér templom, ki voltak világítva gyönyörűen, úgyhogy az egésznek megvolt a hangulata, nagyon örülök, hogy ezt is láttam.
Ma fantasztikus napsütésre ébredtem, a fehér rövid dzsekimet bevetettem sportcipővel, és bementem a városba kenyeret venni. Megint olyan volt az idő, hogy nem lehetett nem mosolyogni. A nagy örömtől ittasan vettem egy gombóc fagyit, ami itt akkora, hogy 3 otthonival is felér, de mondjuk ezért az árért még jóhogy. Úgyhogy boldogan nyaltam el egy fagyit a főutcán, sőt még adakoztam is a pályaudvarnál szárított gyümölcsért cserébe, majd mentem Mártiékkal falat mászni.
Márti egy magyar lány, akinek finn a férje, és itt él már 3-4 éve, vele szoktam érdekesebb programokat szervezni, mint pl. a USSR party vagy a szusizás. Ők nagy falmászók a férjével, és elhívott mára engem is. Nagyon-nagyon tetszett. Nem egy nőies sport, be kell vallani, de hihetetlenül élveztem.
16 méter magas falak voltak, sajnos a négy próbálkozásból egyszer sem sikerült feljutni a tetejére, de majd legközelebb talán menni fog. Ez a falmászás egy nagy bizalomjáték: én megyek, valaki meg tart lent. Ha elcsúszom, annak a valakinek meg kell tartania. És ilyen megesett egyszer-kétszer, de a Márti férjében tökéletesen meg lehetett bízni. Mostanra már nem érzem a karjaimat, meg az ujjaimat, de mindezek ellenére megérte.
Itthon meg megettem a hazai húsvéti sonkát főtt tojással meg paradicsommal, közben erősen a családomra gondoltam. Desszertnek pedig jön a mämmi nemsokára tejszínnel.
Úgy érzem, kihoztam ebből a mai napból a legjobbat, bár azért egyedül nem az igaz a húsvét, de nem borultam meg, hanem egész kellemesen éreztem magam!

húsvéti szünet...

Szerdán kezdődött a húsvéti szünet itt Helsinkiben, és eddig jobb mint vártam. Két éjszakából kettőt végigbuliztunk a cserediákokkal, futni mentünk Elodiékkal, sokat főzőcskézek magamnak, néha másnak is, süt a nap, és (lekopogom) jön a tavasz menthetetlenül. Ma már félcipőben flangáltam a városban, kezd melegedni az idő, persze messze van még az otthoni tavasztól.
Ami meglepő, hogy holnap, azaz pénteken itt munkaszünet lesz, semmi nincs nyitva, úgyhogy feltöltöttem az elemózsiaraktáram annyira, mintha egy hónap hiánygazdaságot várnék...Tetszik ez a szünet, bár lassan nem ártana tanulni, de ilyen időben ezekkel az emberekkel ez majdnem lehetetlen.

helsinki business polytechnic...

Csak röviden, mert annyian kérdeznek az itteni tantárgyaimról, úgyhogy most bemutatom mindenkinek röviden, mit is csinálok itt akkor, amikor nem palacsintával tömöm magam:
Intercultural Business Communication: Kevin 1-es számú órája, nagyjából már leírtam, hogy mivel is foglalkoztunk eddig: kultúrák megismerése és kivesézése minden mennyiségben, minden szempontból. 6 kisebb beadandó, 1 nagyobb, a végén pedig vizsga.
Basic Finnish 1-2: A név magáért beszél, a finn nyelv alapszintű elsajátítása.
Media, Communication & Culture: Kevin 2. számú órája, a médiáról beszélgetünk, 3 prezentáció és egy vizsga van a végén. Az első prezi már meg is volt, és meglepő módon sokat lehetett belőle tanulni, nemcsak a saját témámból, hanem a többiekéből is. Az első téma az innovatív média-formák volt, párosával mutattunk be egyet, a miénk a blog volt, és Kevin max pontot adott rá, nagyon tetszett neki. De hallgattam előadásookat az iPod-ról, a webtévéről, interaktív könyvről, wiw-ről, és sok már érdekes dologról.
Spoken German: A kedvenc németem, heti 3 órában csak telefonbeszélgetéseket gyakorolunk, számomra még mindig kín németül megszólalni, de csak belejövök!
Increasing Intercultural Awareness: Na, itt aztán megtanultam a prezentálást! Ez a tárgy is kultúrákkal foglalkozik, kicsit unalmasabb, mint Keviné, de egyfolytában prezentálni kell. Eddig volt számos csoportmunka, egy páros (finn design), és lesz egy egyéni (az enyém Mo. a rendszerváltás után), és ezek után még egy vizsga is.
English Writing Clinic: Ez nagyon hasznos, mert az íráskészségünket javítja, tanulunk sok szót, fordulatokat, kifejezéseket. 3 beadandó van, ezeket a tanárnő kijavítja, majd mi korrigáljuk, kapunk egy csomó jegyet. A beadandók hossza pedig nőttön nő, a szerencse viszont az, hogy szabad a témaválasztás, csak írni kell. A végén nincs vizsga.
Introduction to Cultural Codes: Ez csak az első negyedévben volt, szerettem a tanárt is, meg az órát is, országok elemzése volt végig, erre készült a Nagy Britanniás prezentáció. Jövő héten vizsgázom belőle.
Ezeket tanulom én itt, sok új ismerettel lettem gazdagabb, belejöttem a prezentálásba, úgyhogy tiszta haszon ez az ösztöndíj!

visszarendeződés II...

Március volt a látogatások hónapja, de most hivatalosan lezártam. Nagyon jó időszak volt, de most ideje megint előre nézni. Beletörődtem, hogy legközelebb már tényleg csak akkor látom a családot és a barátokat, amikor hazamegyek. Ennek már meg is van az időpontja.
Addig viszont visszaállítom az itteni életem a régi kerékvágásba, suli, sport, bulik, többiek és Helsinki minden mennyiségben. Holnapután valószínűleg részmunkaidős idegenvezetővé lépek elő, mert megkeresett egy magyar férfi, hogy idejön 2 napra, és szeretné, ha megmutatnám neki Helsinkit.
Tegnap egyébként életemben először kipróbáltam a szusit, és nagyon pozitív élmény volt. Valami olyan íz, és olyan ceremónia, ami nagyban különbözik mindentől, amit eddig próbáltam.
Szerdán kezdődik a húsvéti szünet, sonka bekészítve, desszertnek pedig a finnek húsvéti ételét fogom enni (mämmi). Sok kirándulást tervezek, újságolvasást, nyugalmat, pihit, tanulást, vizsgára készülést, beadandó és prezentáció kreálást. És nem fogok megborulni!!

timivel...

Sajnos, már erről is csak múlt időben mesélhetek, de annyit el kell mondanom már a legelején, hogy fantasztikus volt! Sok móka, kacagás, pletyka, és minden, ami két és fél napba belefér!
Pénteken jó szokásunkhoz híven elmentünk vásárolgatni, pontosan úgy, mint egy éve Prágában. Egyik üzletből mentünk a másikba, próbafülke, tanakodás, pénzszámlálás, kassza, fizetés, és sok-sok új ruha. Nem hiszem, hogy ilyet még egyszer csinálok majd, amíg itt vagyok. Szombaton meg városnézés ezerrel, hotel 12. emeletéről és a föld szintjéről. Volt minden: kávézózás, fagyizás, bevásárlóközpont végigjárása, hajókázás, metró, busz, villamos, vonat. Tegnap este pedig egy sikertelen bulizás, de legalább láttuk Helsinkit éjjel, közelről. Egy a baj, hogy hamar véget ért, de kétségtelenül az egyik fénypont volt az ittlétem során (hálaistennek, azért sok fénypontom volt már). Különösen emlékezetes marad a Suomenlinna-i kirándulás, kezdve onnan, hogy futottunk a hajóhoz, és éppen elértük, majd felfedeztük a 6 sziget közül a legszebbet, ahonnan mesés kilátás nyílik a tengerre.
(Nagyon jó volt, hogy jöttél, Drága, sosem fogom elfelejteni ezt a pár napot, hiányozni fogsz, de mindent folytatunk nyáron! Vigyázz magadra addigis!)

fiúk-lányok jönnek-mennek - egyszer fent egyszer lent...

Van, aki hazamegy, van, aki Szentpétervárra. Van, aki kirándulni indul, van, aki munkát keresni. Volt, aki esküvőre ment, és volt, aki temetésre. Én Stockholmba szeretnék...Remélem, májusban el is jutok odáig...De sokkal izgalmasabb az, ha valaki jön. Család, barátnők, barátok érkeznek Helsinkibe, hogy lássák, hogy megy nekünk az északi élet. És amikor valaki jön, akkor valahogy minden más lesz. Készülődés: van-e matrac, milyen ételeket szeret, mit mutassunk meg, van-e térkép...
Sok cserediákhoz érkezett már vendég, fel sem tudnám sorolni, kik, mikor és hányan. A 39-es apartmanban is megy a sürgés-forgás. Woitek éppencsak visszatért otthonról, Romain holnap megy Rigába a hétvégére, Petra ma hazautazott, Kaihoz jött egy barátja, Danis, nálam volt Ági, és holnap jön Timi. A látogatók mindig az otthon egy-egy szeletét hozzák nekünk, mert bár nagyon jól megvagyunk mi itt, de azt nem pótolja semmi. Most ott tartunk, hogy hiányzik mindenkinek az megszokott környezete, de nem akarunk egymástól sem elszakadni. Én kifejezetten nem akarok a hazamenetelre gondolni, nem számolok vissza, tudni sem szeretném, mennyi van még, csak élni tovább így, ahogy eddig.
De az ilyen napokon, mint a mai, amikor életünkben először megvolt az első veszekedés a lakótársakkal, akkor igenis vágyom arra, hogy magyarul szépen,választékosan megmondjam a véleményem, és ma éreztem azt is, hogy elegem van, hogy olyan emberekkel vitatkozzak feleslegesen, akikkel csak véletlenül hozott össze a sors, de nem olyan barátok, mint az otthoniak.
Egyre többet gondolok a nyárra, hogy mi lesz, ha hazamegyek, tervezgetek, kivel mit fogok csinálni. Már álmodtam is a hazamenetellel. Hiányzik a Hisztériás kávézás Timivel, a Deák téri beszélgetések Zsuttival, a Nyugati téri Meki Pannival, a margitszigeti séta Dettkével, egy gangon üldögélés és láblógatás, a csikket kipöckölés, pedig hányszor megmondta, hogy ne csináljam. Hiányzik, hogy Melivel és Krisztivel kibeszéljük Beautyt, hiányzik egy Vodafone-os ebéd a kollégákkal, a KHE-ben ücsörgés, szervezkedés, a "Figyelem, Külkeresek", stb. Hiánycikk itt a Kultiplex, a Gödör, a koncertek, a fesztiválok.

Ezért talán nem bánom, hogy egyszer vége lesz.

Ugyanakkor itt van a konditerem, a helyi találkák központja, Elodie, az itteni legjobb barátnő, a közös vacsik nemzetközi módra, Kai, a legjobb fej tanzán lány, aki csak létezik, a francia haverok: Arnaud, Nicolas, Matthieu, Laura, a német srácok, és itt van Kevin, aki olyan nekünk, mint egy második apuka, úgy terelget minket. És soha máshol nem lesznek ezek a házibulik, csak itt.

Ezért nem várom, hogy vége legyen.

(ÖcSi versei és Zagar zenéje befordított...magam sem tudom, hogy mi van...egyszer fent, egyszer lent.)

helsinki vantaa reptér...

Őszintén megvallva, a helsinki reptér nem sok jó pontot gyűjtött össze nálam eddig. Persze, nem tehet róla, hogy inkább negatívak az élményeim vele kapcsolatban, de mégis szorító érzéssel a gyomromban lépek be minden egyes alkalommal. Első találkozás január 14-én, amikor izgultam az új életem küszöbén, második, amikor Anyu hazarepült, én meg életemben először egyedül jöttem haza. Harmadik, amikor Anyuék most három hete jöttek, na, az felemelő volt, de rögtön utána jött a negyedik, amikor elmentek, ami viszont a legeslegrosszabb élmény. Mivel Ági hajóval jött, így tegnap volt az ötödik találkozás, amikor felraktam őt a gépre. Tehát eddig a mérleg: 2-3 a rossz javára. Sajnos, nem tudok úgy odamenni, hogy ne fogna el egy rossz érzés. Viszont holnap lehetőséget kap Vantaa, hogy jó pontot gyűjtsön, mert jön Timi, de ezt vasárnap el is veszíti, amikor Timinek vissza kell mennie. Utána lehet, hogy csak a mélypont marad a reptérnek, amikor májusban haza kell jönnöm...

egy tökéletes szülinap...

Szégyen és gyalázat, hogy ilyen sokáig nem írtam, de a múlt hét teljes egészében elrepült, vártam Ágit, aztán vele voltam, előtte meg sulis dolgok, cserediák-vacsi...De múlt szombaton elérkezett az a pillanat, amit meg kell itt is örökítenem! Április elsején volt ugyanis a francia lakótársam, Romain 23. szülinapja. Már a szemeszter elején megbeszéltük, hogy eme jeles alkalom tiszteletére bulit rendezünk neki. Egy ilyen buli mindig kábé 60 embert vonz, és sok-sok piszok marad utána, de még így is azt mondom, hogy megérte. Nagyon szervezetten zajlott minden: szerdán kikerültek a plakátok a házban, beszéltünk a szomszédokkal, hogy ne hívják a rendőrséget (mert ez itt szokás), ajándékot vettünk, kidekoráltuk a lakást lufikkal meg égőkkel, és vacsorát főztünk. Woitek most Lengyelországban van, úgyhogy mi négyen lányok, Ágival kiegészülve szervíroztuk a szülinapi vacsit: omlett, töltött virsli és palacsinta. Romain el volt ragadtatva. Aztán 10 óra felé elkezdett özönleni a tömeg, gyakorlatilag minden barátunk eljött, meg persze egy csomó ismeretlen ember is, akiket életünkben nem láttunk (Moszkva tér c. film utánérzése). Az még mindig rejély számomra, hogy a WC ajtó hogyan szakadt le, de nagyon jó buli volt. Sokan mondják, hogy a legjobb Pasila party volt ebben az évben. Sokat táncoltunk, iszogattunk rendesen (megvolt az első berúgásom - nem vagyok rá büszke, csak úgy mondom), beszélgettünk, és hip-hop vége is lett a mulatságnak. Vasárnap meg takarítottunk.
Most viszont következzen néhány kép a buliról, fordított időrendi sorrendben: Sajnos, itt már nem vagyok fotóképes állapotban, és jobbnak láttam az arcocskámat eltakarni...
Romain szülinapi puszija Petrától és tőlem.
És itt meg Norbival, akiről már írtam jó néhányszor. Ezen az estén egész jó viszonyban voltunk, és ez egy különösen aranyos kép rólunk...
Romain a lakótársak gyűrűjében...Kb. 60-szor köszönte meg nekünk ezt a bulit, és akkor éreztem igazán, hogy érdemes volt.
Ez még csak a buli kezdete, itt még nem volt ember-áradat, csak mi néhányan...
Szülinapi vacsi cserediák módra...A virsli az én művem volt, és el is fogyott az utolsó szálig. A Becherovkát meg Áginak köszönhetem, az is elfogyott az utolsó cseppig az éjszaka folyamán...